Asszonyok

Előszó

Részlet:
Paula változásai
Paula feljött az anyjával vidékről Pestre farsangolni. De igazi célja nem a mulatás volt. Eljött hazulról, hogy kitérjen egy férfi szerelme elől, aki megkérte a kezét és aki ellen alig lehetett kifogása, hacsak nem az, hogy tökéletesebb mindenképpen azoknál a férfiaknál, akiket ösmer. És a leány még sem akart az övé lenni: egy év óta ábrándozott egy milliomosról, aki tavaly télen, mikor szintén Pesten farsangolt, ösmeretlen-képpen folyton kisérgette, a sarkában volt, ahova csak ment, mindenütt. Vissza

Fülszöveg

Fehér Judit önmagáról:

"...szerettem az irodalmat, fiatal létemre majdnem olyan erősen érdekelt, mint a szerelem."
...és mások szemében:
Férje, Bródy Sándor egy interjúban:
"...a feleségem, az mindig velem van. Különösen most, hogy öregszem... Pedig régen meghalt. Tudja-e, hogy nagyon intelligens volt? Intelligensebb, mint én. Féltem az eszétől, imponált nekem."
Fia, Bródy János: "Anyám...mindent megértett, de nagyon keveset bocsátott meg."
Varsányi Irén: "A drága Bella bevezetett a szobájába. Jaj, de angyali szoba volt, mint ő maga! Hófehér, az ablakok a Városmajorra néztek, ömlött be a napfény rajtuk!"
Ady Endre: "A nőpoéta vágyott merész lenni, s vágyott új terekre."
Feszty Árpádné: "...annyi józanság, egyenesség, rend, takarékosság, lelki és fizikai pedantéria egész a ridegségig fokozása, annyi nyárspolgári erény..."

Valószínűleg nem túlozunk, ha azt állítjuk: máig nem hálás pálya a nőíróé. Hasonlóképpen nem túlzás kijelenteni: a múlt századfordulón már az is gyanúnak számított, ha egy nőnek irodalmi ambíciói voltak. Csak mostanában fordul az érdeklődés a korszak gyakran tragikus sorsú nőírói felé, akik sokszor önmaguk sem hitték, hogy méltó versenytársai lehetnek "erősebb nemhez" tartozó kollégáiknak. Közéjük tartozott a szépséges hevesi leány, Rosenfeld Bella - írói nevén Fehér Judit -, akinek Bródy Sándor egyszerre lett férje és versenytársa. A "nap lovagja" mellett Rosenfeld Bella sok éven át a szó szoros értelmében el - illetve lefojtotta tehetségét. Csak akkor tért vissza az irodalomhoz - amint a könyvből kiderül, saját tehetsége iránt kétségekkel telve -, amikor cáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy házasságuk, annak ellenére, hogy öt gyermek született belőle, eleve elhibázott volt. Csupán néhány év jutott neki írásra: 1908-ban, harminckilenc évesen meghalt. Rövid alkotó korszakában született az e könyvben újraközölt, először 1906-ban megjelent Asszonyok című novellagyűjteménye és néhány más munkája.
Mindez annak a családi hagyatéknak része, amelyet Bródy Sándor és Rosenfeld Bella unokájának, Alexander Brodynak az édesanyja őrzött meg. Ebből a hagyatékból származik előző kötetünk is, melynek címe Hunyady Margit. Az a könyv Bródy Sándor első fiának, Hunyady Sándornak édesanyjáról, a neves színésznő-írónőről szól. Mostani kötetünk bizonyos értelemben a történet folytatása.

Ez a könyv nem csupán családom történetének egy részlete. Szüleim és nagyszüleim mellett barátaim is részt vesznek benne. Saly Noémi, Csányi Vilmos, Hovanyecz László, John Lukacs és Márton László írásaikkal színesítik a kötetet. Mit tagadjam, igen szerencsés az az ember, akinek ősei regényhősök életét élhették, és aki ilyen barátokkal bír. Vissza