Asszonyságok díja

Előszó

Részlet a könyvből - Előhang:

"Lakodalomról, torról és keresztelőről zeng lantom, az életnek e hármas gyönyörűségéről (amely még a szerelemnél is mulatságosabb), amellyel sohasem lehet jóllakni.
A lakodalmi tánc pirosarcú forgatagából elmegyünk és temetőkocsira ülünk, hogy meglátogassuk azokat, akik többé már nem táncolnak semmiféle lakodalomban; összefont kézzel és meguntan, kísértetlepedő alá rejtett hosszú, pipaszárléptekkel mennek el a talpig kivilágított ablakok alatt és közömbös szájuk sohasem csúcsosodik füttyre, bármily vígan zeng a húr. Ők is, ez örök egykedvűek is, városban laknak, bár lakodalmi meghívót tévedésből sem küldenek nekik. Legfeljebb az új hetilapból kapnak mutatványszámot.
De elhagyjuk idővel a tort is, ahol az élvemaradottaknak leginkább ízlik az étel és ital, - mert megtakarítják a megboldogult terítékét. A toron már mindenki elmondta megjegyeznivalóit a halottról, a javíthatatlan felköszöntők az asztal alatt lapoznak Mélyacsai Pohárköszöntők című zsebkönyvében, a poharak összecsendülnek, az öreg embereknek örömükben (hogy nem őket vitte el a kaszás), kipirosodik az arcuk, egy boldog örökös már próbálgatja is a szekrények zárjait, - de mi nem örököltünk semmit s így fájdalommentes szívvel mentünk el azok közé a magánosok közé, akiknek még halottjuk sincs, legfeljebb saját magukat fektetik mnden este a koporsóba, hogy reggelre csodálkozva ébredjenek." Vissza