Asszyria és Babylonia

Előszó

E könyv, miután rövidebb alakban a Görres-társulat egyleti iratait nyitotta meg, már a második kiadás alkalmával a Herder-féle "Bibliothek der Länder- und Völkerkunde" czímű műbe ment át s azóta annak alkatrésze maradt. Kiemelem ezt itt, mert egy nyilvános megvitatáson a tényálladék másként van föltüntetve. Hogy e könyv, mely eredetileg csupán szerzője érdeklődésének egy szellemi vívmány iránt volt hivatva kifejezést adni, oly kedvező fogadtatásra talált, első sorban bizonyosan a tárgyalt thémának tulajdonítandó, mely vonzerejét tág körökre terjeszti ki. Nem jelentéktelenül mozdította elő azonban ezt azon jóakarat s elnézés is, melylyel a szaktudósok egy távolabbállónak munkáját fölfogadták s ajánlottak. E barátságos érzület az új kiadásnak ismét javára vált, a mennyiben sok asszyrisztikus tudós tisztelt meg munkái megküldésével s adott fölvilágosítást. Mig mindig ezen közleményekért e helyen is legőszintébb köszönetemet fejezem ki, az új kiadás minőségét bizonyítékul hozom föl arra nézve, hogy a tudomány haladásával számot vetni s a közben nyert új ismereteket értékesíteni igyekeztem. Minden valódi tanulságot is, melyben a kritika részeltetett, hálásan fölhasználtan. Egyes birálatokból azonban nagyobb hasznot húztam volna, ha azok szerzői Asszyriáról s Babyloniáról egy más térre nem mentek volna át, melyen az útbaigazítást nem értékesíthettem. Vártak tovább tőlem olyan változtatásokat, melyek szaktudós szavatosaimnak voltak javaslandók, én kezdettől fogva csak tudósítónak jeleztem magamat, s mint ilyennek nem áll jogomban első rangú tudósokat birálgatni. Mindazonáltal hoztam be helylyel-közzel javitásokat, melyeket közben maguk a szerzők vagy tanítványaik által tettek közzé. Egyes nézetek, melyeket korábban fölállítottam, itt nincsenek ismételve, a nélkül hogy azokat helyteleneknek akarnám jelezni. A mythologiai darabok Talbot-féle fordításait, miután azokról az új Records of the Past-hez írt új előszavában maga Sayce is lemondott, itt nem ismételtem többé, hanem rokon darabokkal helyettesítettem. A történelmi föliratoknál most Schrader szives engedelmével a "Keilinschriftliche Bibliothek" fordításai advák, ezek azonban ugyanazon tudós tanácsára irályilag kikerekítve, mivel a szerző jó okokból csak biológiailag pontos fordítást akartak adni. Egyáltalán minden közölt, a franczia és angol írásokból származó szövegdarabokról áll, hogy sehol a betűkhöz nem ragaszkodtam, hanem a hűen megtartott tartalomnak tetszetős alakot akartam adni. Mivel a tulajdonneveknél megegyezés a kimondásban a tudósok közt még nincs, azért ezúttal megelégedtem azzal, hogy minden névre csak mindig ugyanazon irásmódot tartottam meg: "Asszurbanipál" 46.1. tévedés. Azon személyneveket, melyek a görög történetírókból vagy a szent írásból lettek ismeretesek, szokásos alakjukban adtam s ezért írtam "Nabonéd" e helyett: "Nabunahid". A bibliai neveknél a Septuaginta s a Vulgata kimondását eléje tettem a mazorethikusnak, mivel amaz egy majdnem ezer évvel idősebb s megbizhatóbb hagyományt tüntet föl mint az utóbbi, így a "Nabuchodonoszor" s "Szennacherib" sokkal közelebb állanak az asszyr szóalakokhoz mint "Nebukadnezár" és "Szanherib". Mivel az ó-testamentomni történelmi könyvek megnevezése félreértéseket idézhet elő, azért másokhoz hasonlóan szivesen írok igy: 1. 2. Sám. s 3. 4. Kir., miáltal minden kétértelműség el van hárítva. Az irodalmi jegyzék folytatásának, mely az asszyrologiai tudomány fejlődését volt föltüntetendő s a hatodik fejezethez kommentárul szolgálandó, most már nem lehetett nagy becse. Most már nem az új tudomány fölépítéséről, hanem befejezéséről van szó, s Kuhn és Müller bibliografiai áttekintései az illető könyvismerethez mindent megadnak, a mit csak kivánni lehet. Az 1885. év óta megjelent iratok közül azért csak azok nevezvék meg, melyek e kiadásban föl vannak használva vagy hozva. A régibb évfolyamok jegyzékét ellenben tökéletesíteni igyekeztem, mimellett természetesen a nagyobb vagy csekélyebb fontosságot alanyi mérlegelés szerint kell meghatározni. A nyomás szabatosságára nézve a két érdekelt fél semmi fáradságtól sem ijedt vissza, azonban a felelősség az új helyesírásért a kiadóhivatalt terheli. Az utóbbi a képek ismételt szaporításáért s kevésbé tökéletes fametszeteknél jobban előállítottaknál való helyettesítéseért úgy az olvasók, mint a szerző háláját érdemli.
Bonn, 1890. deczember 8-án.
Dr. Kaulen F. Vissza