Gáz

Fülszöveg

Az Ön előtt heverő kötet pár száz oldalán, talán szokatlan módon szerkesztve, s furcsa hangon előadva tettem kísérletet az elmúlt hosszú évtized történetének megfogalmazására. Igyekeztem megszabadulni az öncenzúra intimitást fedő terhes iszappakolásától, mi korábban súlyba kényszerítette tollamat. Közel tíz esztendő erőgyűjtését követően mertem az élet kondérába bürköt vető ördög közelébe férkőzni, s a bugyrokat tükröző örvényben saját tekintetemmel farkasszemet nézni.
Nem misztikus köd mögé bújó tájakra hívom Önt, Tisztelt Olvasó, csupán az önmagába süppedő, jelenlét élő ember emlékei, vágyai felszínét hálózó gondolatvilágba. Olykor magába az álomba, hol a párhuzamos valóságok előtt is megnyílnak a sötétség kapui. E földi paradicsomban s e földi pokolban, emlékezéseimet - hasonlóan, mint minden embernek - egy illat, egy mosoly, egy hirtelen mozdulat, egy név s ezer meg százezer egyéb esetlegesség váltotta s váltja ki mindmáig. Ezen esetlegességet tekintem Gáz című regényem fő motívumának, egyben a cselekményét vezérlő szálnak is.
Állandóan bővülő emlékek és ismeretek körforgása a test lakta térben, a külvilágban, s a lélekitatta tudatban, valahol önmagunkban - ez a közeg nem más, mint maga az élet. E nagyon is kézzelfogható, s mégis oly légiesen mulandóságra ítélt csodát én is igyekszem a tőlem telhetően a legjobban megismerni. Mindezt azonban az évszázadok alatt letisztult kifejezési formákkal önmagukban egyre nehezebb értelmezni... Vissza