Atlantisz harangoz

Fülszöveg

Beke György (1927) irodalmi riportokkal kezdte pályáját, ezekben szépirodalmi eszközökkel mutatta be a romániai magyar települések és szórványok életét. Egész könyvsorozatban dolgozta föl Erdély magyarlakta vidékeinek köznapi életét, riportsorozatokban számolt be a csángó-magyarok nehéz helyzetéről. Szépirodalmi munkássága riporteri tevékenységével párhuzamosan halad: a »valóságirodalom« híve, az irodalom nemzetiségi elkötelezettségét hirdeti.
Beke György az utóbbi három évben - Budapestről, de állandó erdélyi fizikai és lelki jelenlétben - ugyanezt a szociográfiai fölmérést folytatta szülőföldje néha néha tragikusan alakuló mai valóságáról. Mostani kötete a Magyar gondok Erdélyben szerves folytatása, új körülmények és új veszélyek közepette. Szerzőnk ezekre a buktatókra, a fortélyosabbá vált elnyomatásra szeretné fölhívni a nemzet figyelmét. Erdélyi íróként, miként egyik nyilatkozatában mondotta: "Mikor 1991-ben szülőfalum, a háromszéki Uzon népe megtisztelt azzal, hogy díszpolgárává választott, tehát a magáénak tart továbbra is, azt mondtam: Én úgy érzem magam, mint hajdanában Mikes Kelemen. Annyira szeretem már Budapestet, hogy el nem feledhetem Uzont." (Holnap, 1993. március)
Beke György könyve fejezetről fejezetre újabb és újabb izgalmakat tartogat a magyarságot újra tanuló olvasónak.

"Amikor Németországot legyőzték, a Népszövetség, amely Németország ellen hadakozott, azt kiabálta, hogy ez a háború felszabadító, demokratikus háború. Németországra ráerőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok, mészárosok békéje volt, mert kirabolták és feldarabolták Németországot és Ausztriát (Magyarországot). Megfosztották őket az élet minden lehetőségétől, a gyermekeket éhezésre és éhhalálra kárhoztatták, ez hallatlan béke, rablóbéke volt. Tehát mi voltaképpen a versailles-i szerződés? Hallatlan béke, rablóbéke, amely az emberek tízmillióit, köztük a legcivilizáltabb embereket is rabszolgasorba taszítja. Ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket fegyveres útonállók diktálnak a védtelen áldozatnak. Ezek az ellenfelek a versailles-i szerződés alapján Németországtól elvették minden gyarmatát. Törökországot, Perzsiát és Kínát rabszolgákká változtatták. Olyan helyzet alakult ki, hogy a világ lakosságának hét tizede leigázott helyzetben van. Szerte a világon mindenütt rabszolgák vannak és ezek a rabszolgák ki vannak szolgáltatva egy maroknyi országnak, Angliának, Franciaországnak és Japánnak, hogy marcangolja szét őket. Ez az oka annak, hogy az az egész nemzetközi rendszer, az az építmény, amelyet a versailles-i béke tart fenn, vulkánra épül, mivel a földkerekség lakosságának az a hét tizede, amelyet leigáztak, várva-várja, hogy jöjjön valaki, aki harcra kel, várva-várja, hogy mindezek az államok meginogjanak."

(Lenin) Vissza