Attila hun király élete (dedikált példány)

Fülszöveg

Ösztönzés
Otthonomtól távol hozzám hír érkezett, több mint ezer oldal Attiláról írott jegyzetem elveszett. Gyermekemet sem sirattam volna mélyebben. nem maradt reményem egyéb mint valakiktől várni hasonló határozást. Évtizedek múltával hiába, vele szemben a modor semmit nem változott. Megindítottam jól működő emlékezésemet. Napfénybe nézve jönnek a képek, csekélyek ugyan mégis derültté teszik a régen összegyűjtötteket. A földet betöltő embersokaság a Nagykirályt nézi feszült figyelemmel. Áll a néptenger közepén mint egekretörő fenyő elemek viharozzák testi erejét, bátorságát kockázzák. Hatalmas Istenkardja könnyen villog izmos kezében mert nem zsarnok hanem igazságtevő emeli. Lelki izgalommal élik át a népek amint szabad ifjú világot valósít meg, a rabszolgaság igájából menekíti a szegényeket. Ez a világrengető hír ózondús levegőként terjed. Hazájukban háborgó helótákat harcba hajtó hadúrtól harapódzó hősiesség hiányában hátrálási halál helyett hézagolva hódolnak, helyezkednek hunok hitébe. Inkább kívánják a hadifogságot sem mint saját uraik alatt a rabszolga-csőszködést.
Ez a hadi eredmény regét, mondát szült sokfélét. A legyőzöttek ebből nem tanultak, a gyűlölettől vakultan rágalmazták a győzőket vad gyilkosságokkal. A népek ellenségei valóságos istencsapásként vették a rabszolgák megfogyatkozását, és sajnálták, hogy a Nagykirály katonáit láncra sem verhetik.
És a győző utódai ezalatt míg múltak a századok, a elgyőzöttek sokféle, műveltségét átvették, de jól becsomagolva nagy királyunk elleni rágalmazást is. Ezért a nyugat a jót elemésztette későbbi okozataival, történelmi földünk eltékozlásával is. Itteni híveik számításból ugyan mondták, hogy népének elvegyék a kedvét a szellemi talajunk művelésétől. Későbbi tiltakozás már csak bűnük leplezése és népszerűség keresése volt. De ha szívünk vérével tápláljuk az igazságot Isten mellénk áll és élni segít, ha nem úgy még jobban elidegenedünk önmagunktól, nem érthetjük meg az ifjúságot. Új nemzedék nem érthet meg minket mert lelkében érzi, hogy valami nagyot, a legnagyobbat eltitkoljuk, mint szégyellnivalót. pedig csak annyi az egész, hogy a Nagy-Király emlékének szellemi sírját hanyagoltuk el, ezt a nagy parlagot kell megművelni. Vissza