Attila kardja

Előszó

Róma körülbelül ezerkétszáz évnyi történelemmel büszkélkedhet, bukása pedig nem egyik napról a másikra következett be - valójában évtizedeken, ha nem évszázadokon keresztül tartott. Az időszámításunk szerinti negyedik századra a Római Birodalom közigazgatási szempontból két részre oszlott, amelyek többé-kevésbé tükrözték a hellén keleti-mediterrán térség és a nyugat-európai kelta területek közötti kulturális különbözőséget. A politika terén kisebb vagy nagyobb részben együttműködő két terület uralkodói között rokoni vagy házassági kapcsolat állt fenn. Ugyanakkor mindkét rész az eredeti, egységes Róma kulturális és intellektuális utódjának tartotta magát. A keleti rész, melynek Konstantinápoly volt a központja, Bizánci Birodalom néven 1453-ig maradt fenn; a nyugati azonban, amelynek fővárosa az idők folyamán változott - Róma, Milánó, majd Ravenna volt 476-ban, alig huszonöt évvel e könyvben leírt események után a félig hun törzsfő, Odoaker vezette germán támadás áldozatául esett. A dátumok és statisztikák kevéssé mutatják, hogy a Nyugatrómai Birodalom bukását megelőző száz vagy annál is több évben mekkora zűrzavar uralkodott a birodalomban. A nyugati birodalom keleti határvidékeinél a germán törzsek évtizedeken keresztül özönlöttek be a Rajna és a Duna mentén. Róma hatalmas erőfeszítéseket tett határvonalai megvédéséért - megerősítette határőrségeit, diplomáciai úton igyekezett megoldani a kialakult helyzetet, és időről időre még körültekintően megválogatott törzseket is beengedett a birodalomba. Ám mindennek ellenére a fenyegetettség csak egyre nagyobb méreteket öltött. Az uralkodó már nem tudott hatalmas seregeket gyűjteni, amelyekkel elűzhette volna a germán törzseket, mint ahogy azt elődei a korábbi évszázadokban ellenségeikkel tették. Róma ekkora már meggyengült, az ellenséges törzsek száma azonban egyre csak nőtt. Ám ami legalább ekkora nehézséget okozott, hogy ezeket a törzseket nem volt hová elűzni, mert az éhezés, elkeseredettség és az új ellenségtől való rettegés nyugat felé kényszerítette őket. Ez a félelmetes és titokzatos ellenség pedig nem volt más, mint a keletről érkezett hunok. Vissza