Augustus principatusa kialakulása és társadalmi lényege

Előszó

A principatus keletkezésének témája azok közé az »örök« témák közé tartozik, amelyek mindig frissek, de ugyanakkor mindig elévülteknek is tekinthetők. A principatus történetének megírását akkor kezdték, amikor maga a principatus megszületett. Tudjuk, hogy Róma új politikai berendezésének megteremtője, Augustus két kortársa, Asinius Pollio és Titus Labienus megírta a köztársaság utolsó éveinek és a császárság első esztendeinek eseményeit, és hogy mindketten köztársasági szempontból igyekeztek megvilágítani a történteket. De napjainkban is nehéz volna még egy problémára rámutatni az ókori történelem köréből, amellyel a történeti irodalom oly kitartóan foglalkoznék, mint a principatus történetével.
Hosszú évszázadokon keresztül foglalkoztatta a történészeket az a kérdés, hogy melyek az okai, mi a jellege és mik a következményei azoknak a változásoknak, amelyek Róma politikai berendezésében Augustus uralkodása idején végbementek. Ez a kérdés izgatta már Tacitust is; de különös időszerűségre tett szert az újkorban, amikor a feudális monarchia egész sor európai államban átengedte helyét a polgári köztársaságnak. Úgy tetszett, mintha ép az ellenkezője történt volna annak, ami valamikor Rómában végbement, és épen ezért a Rómában megfigyelhető politikai változások különös érdeklődést keltettek. Ezekre a változásokra lélektani motívumokban és egyes emberek cselekedeteiben keresték a magyarázatot. A XVII. és XVIII. század monarchikus irányzatú történetírói egekig magasztalták Augustust, míg a haladó tábor hívei a köztársasági Róma utolsó képviselőit - Brutust és Cassiust - a szabadságért folyó harc szimbolumainak, Augustust viszont a ravaszság és a cselszövés megtestesülésének tekintették. Vissza