Próbálja ki megújult, VILLÁMGYORS keresőnket!

952.092

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
4000 Ft
a kedvezményes
házhoz szállításig

"Attikai éjszakák" I-II.

I-IX. könyv/X-XX. könyv

Szerző
Fordító

Kiadó: Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Könyvkötői kötés
Oldalszám: 730 oldal
Sorozatcím: Görög és latin remekírók
Kötetszám:
Nyelv: Magyar 
Méret: 19 cm x 13 cm
ISBN:
Megjegyzés: A könyvet a Franklin-Társulat nyomdája készítette. Kiadja a M. tud Akadémiának Classica-Philologiai Bizottsága. Két kötet egy könyvben.
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról

Előszó

Egyetemi éveink alatt az előadások folyamán gyakran került elénk Gellius neve. Már ekkor támadt bennünk a vágy, hogy ezt a művében található annyi és oly sokféle, az ókori életre becses... Tovább

Tartalom

I. kötet

A fordítók előszava 5
A. Gellius életrajza 7
Előszó 17
ELSŐ KÖNYV
I. fejezet - Plutarchus véleménye Pythagoras bölcsésznek Hercules testi nagyságának megállapítására vonatkozó elméletéről 23
II. fejezet - A híres Herodes Atticus alkalomszerű idézete a stoicus Epictetusból egy hányaveti, dicsekvő ifjúra, ki csak szinleg volt a bölcsészet követője; e szavakkal szokta maga Epictetus elmésen megkülönböztetni a valódi stoicusoktól azon fecsegő ingyenélők csapatát, a kik magukat csak nevezik stoicusoknak 24
III. fejezet - Milyen furfangot eszelt ki (tervet szőtt) a lacedaemoni Chilo egy barátja megmentésére; továbbá mily körültekintően és mily gonddal kell megfontolni, ha vajjon barátaink érdekében szabad-e bármikor törvénysértést követnünk el; s mit mond e tárgyra nézve Theophrastus és Cicero? 26
IV. fejezet - Mily finoman és éleselméjüleg kutatta ki Antonius Julianus Marcus Tulliusnak egy beszédéből a benne rejlő elmés álokoskodást, a mely egy tőle elmagyarázott szóból származott 32
V. fejezet - Mennyire szemére hányták Demosthenesnek, hogy testét és ruházatát nagy gonddal ápolta s mily rossz hirbe keverték keresett tisztaságáért; s úgyszintén hogy rótták meg Hortensiust ép ezért s hogy illették Dionysia tánczosnő gúnynévvel a miatt, hogy előadása közben a szinészek taglejtését utánozta 34
VI. fejezet - Metellus Numidieus censor szavai a népet nősülésre buzdító beszédéből; miért támadták meg e beszédet és e támadással szemben hogy védelmezték? 35
VII. fejezet - Cicero verres ellen tartott 5-ik beszédének ezen szavaiban: "hanc sibi rem praesidio sperant futurum" (= azt hitték, ennek birtoka oltamukra lesz) se írás, se nyelvhiba nincs s tévednek azok, kik a helyes szöveget megrontják a "futuram"-ot írnak; aztán egy más Cicero féle kifejezés, a melyet, habár helyesen van írva, tévesen megváltoztatnak
Végül egy pár szó azokról az ósdiságokról, melyeket Cicero az irály zengzetessége és arányossága érdekében keresve keresett 37
VIII. fejezet - Egy, Sotion bölcsész könyvében olvasható, Lais rimára és Demosthenes szónokra vonatkozó történet 40
IX. fejezet - Micsoda eljárás és sorrend érvényesült a pythagoristáknál a bölcsészet tanításában, s meddig kellett ott kinek-kinek, mint hallgatónak, tanulnia? 41
X. fejezet - Mily szavakkal rótt meg Favorinus egy szerfelett régiessen és ósdiasan beszélő ifjút? 43
XI. fejezet - A híres Thucydides szerint a lacedaemonok a csatában nem trombitát, hanem fuvolát használtak; erre vonatkozó saját szavai
Továbbá Herodotus azt állítuja, hogy Alyattes király környezetében hárfás nőket tartott; végül egy pár szó Gracchus népgyűléseken használt sípjáról 44
XII. fejezet - A lányokat Vesta szüzeknek hány éves korukban, mily családból, micsoda szokás, miféle szertartások és mily vallási ténykedés szerint s mily névvel választotta be a pontifex maximus, s beválásuk esetén, rögtön mily jog birtokába jutottak; továbbá, hogy Labeo szerint oly egyéntől nem örökölhettek, ki végrendelet nélkül halt meg, s viszont ő tőlük sem örökölhetett senki, ha végrendeletet nem tettek 47
XIII. fejezet - Az a philosophiai kérdés, hogy mi a helyesebb a magunkra vállalt megbizatásban: teljesen úgy cselekedni, a mint megbizatásunk szól, vagy néha el is térhetünk tőle, ha véleményünk szerint ezzel megbizónknak inkább használunk; az ezen kérdés feletti különféle vélemények 50
XIV. fejezet - Mit mondott és mit tett a dicsőségben és nagy tettekben gazdag, de az anyagi javakban szegény C. Fabricius, midőn a samnitok neki, mint szegény embernek, nagy tömeg aranyat akartak
ajándékozni? 52
XV. fejezet - Mily otromba és gyűlöletes hiba a hiú és üres fecsegés, s mily sok alkalommal sujtották ezt megérdemlett büntetéssel kiváló görög és római férfiak 53
XVI. fejezet - Quadrigarius 3-dik Évkönyvének ezen szavai: "ibi mille hominum occiditur" nem merészen, sem költői szabadsággal, hanem határozott és helyes grammatikai szabály szerint vannak irva 56
XVII. fejezet - Mily lelki nyugalommal tűrte Socrates feleségének szenvedhetetlen természetét; ezzel kapcsolatban mit mondott Varro a férj kötelességéről? 58
XVIII. fejezet - Hogy M. Varro az emberi dolgokról irt művének 14-ik könyvében mesterét, L. Aeliust megrójja hibás szószármaztatásáért; s hogy ő maga ugyanezen művében a "fur" szót hibásan származtatja 59
XIX. fejezet - A Sibylla-féle könyvek és Tarquinius Superbus király 60
XX. fejezet - Mit neveznek a mérnökök "síknak", "testnek", "koczkának" s "vonalnak"; s mind e fogalmakat hogy fejezik ki latinul? 61
XXI. fejezet - Julius Hyginus határozottan vitatja, hogy olvasott egy a költő családjának birtokában levő Vergiliusi szöveget s abban így volt ez a rész: «et ora Tristia temptantum sensus torquebit amaror» (a kóstolók arczát szomorúvá torzítja a keserű íz), nem pedig mint közönségesen olvassák: «sensus torquebit amaro» 62
XXII. fejezet - Vajjon helyes és latinos-e az a védő ügyvédi szólás, hogy: ő fölös azoknak, a kiket véd (superesse se iis, quos defendit); e kifejezés tulajdonképeni jelentése 63
XXIII. fejezet - Ki volt Papirius Praetextatus; mi okból kapta ezt a melléknevet; és ez az egész rávonatkozó jóizű történet 67
XXIV. fejezet - Három régi költőnek: Naeviusnak, Plautusnak és Pacuviusnak sírkövükbe vésett, önmaguk készítette sírfelirata 68
XXV. fejezet - Micsoda szavakkal határozta meg M. varro a fegyverszünetet (indutiae); egyszersmind tüzetesebb vizsgálása e szó jelentésének 69
XXVI. fejezet - Hogyan válaszolt TAurus azon kérdésünkre, hogy a bölcs haragudhatik-e? 71
MÁSODIK KÖNYV
I. fejezet - Hogy szokta a bölcs Socrates testét a türelemben gyakorolni, s mily önmérsékletet tanusított? 73
II. fejezet - A tisztelet adásban micsoda szabálynak és figyelemnek kell érvényesülni az atya és fiú közt, az asztalnál és a leülésnél és akár a családi, akár a nyilvános életben előforduló hasonló esetekben, ha a fiúk állami hivatalt viselnek, atyjuk pedig magán ember; Taurus bölcsnek vizsgálódása e kérdést illetőleg; egy példa a római történelemből 74
III. fejezet - Micsoda szabálynál fogva szurják közbe a régi irók némely igéknél és névszóknál a h betűt, a mi tulajdonképen hehezet 75
IV. fejezet - Gavius feljegyzése a birói vizsgálat egyik fajáról: a divinatio-ról (ihletés, vádló kijelölés); mit mondanak mások ugyane kifejezés létrehozójának? 76
V. fejezet - Favorinus bölcsész szeretetre méltó s jellemző véleménye a Plato és Lysias előadásmódja közti különbségről 77
VI. fejezet - Mely szavakról mondják, hogy Vergilius gondatlanul és hanyagul használta; s mit kell ezeknek hibás állítására válaszolni? 78
VII. fejezet - A gyermekeknek atyjok iránti kötelességéről; vélemények e kérdést illetőleg az arról szóló és azt vitató bölcsészeti könyvekről, hogy vajjon az atya minden parancsának kell-e engedelmeskedni 82
VIII. fejezet - Mily kevéssé illeti meg Epicurust az a megrovás, a mivel Plutarchus egy következtetésének felállításáért illette? 84
IX. fejezet - Mily feltünő rosszakarattal támadta meg ugyancsak Plutarchus Epicurusnak egy más kifejezését? 85
X. fejezet - Mit jelent a «favisae capitolinae» (capitoliumi földalatti raktárak); mit válaszolt M. Varro Servius Sulpiciusnak, a ki ebben a dologban kérdést intézett hozzá? 86
XI. fejezet - Sok említésre méltó dolog Sicinius Dentatusról, a kiváló harczosról 87
XII. fejezet - Solonnak egy okos és megfontolt törvénye, a melye első tekintetre helytelennek és igazságtalannak látszik ugyan, de közelebbről nézve egészen hasznos és előnyös mentő eszközül tűnik fel 87
XIII. fejezet - A régiek, ha egy fiúról, vagy egy leányról szólottak is, a «liberi» (gyermekek) többes számu nevet használták 89
XIV. fejezet - Hogy M. Cato: «A száműzött Tiberius ellen» czímű művében «i» betűvel mondja e kifejezést: «stitisses vadimonium»(megjelentél volna a törvényszék előtt), nem pedig: «stetisses»; ennek a kifejezésnek indokolása 90
XV. fejezet - Mily nagy tiszteletet tanusítottak hajdanta az öregkor iránt? Miért ment át később e megtiszteltetés a férjekre és családapákra? Ezzel kapcsolatban egy pár szó a Juliusi törvény 7-ik czikkéről 90
XVI. fejezet - Hogy rótta meg Sulpicius Apollinaris Caesellius Vindexet egy Vergiliusi részlet fejtegetéséért? 91
XVII. fejezet - M. Cicero észrevétele némely előljáró sajátságáról; egyszersmind vizsgálódás ezen észrevétele fölött 93
XVIII. fejezet - Hogy a Socratest követő Phaedo és sok más nevezetes ember szolgaságban sinylett 94
XIX. fejezet - A "rescire" ige mit jelent és mi a tulajdonképeni
jelentése? 95
XX. fejezet - A ma közönségesen használt «vivaria» (vadskert) kifejezéssel a régiek nem éltek; mit használt e helyett P. Scipio a néphez tartott beszédében s mit mondott helyette M. Varro a gazdálkodásról írt művében? 97
XXI. fejezet - A görög «septentriones»-nek nevezett csillagzatunk jelentése és eredete (szekér, vagy nagy medve, vagy hetes csillagzat, gönczölszekér) 98
XXII. fejezet - Az iapyx és más egyéb szelek neve és iránya Favorinus beszéde alapján 100
XXIII. fejezet - Egy Menander után Caeciliustól feldolgozott Plocium (nyakláncz) cz. vígjáték egyes helyeinek vizsgálata és birálata 103
XXIV. fejezet - A régi takarékosság s a régi fényűzés elleni
törvények 107
XXV. fejezet - Mit neveznek a görögök «analogia»-nak és mit ezzel szemben «anomalia»-nak? 110
XXVI. fejezet - M. Fronto és Favorinus beszélgetése a különféle szinekről s azoknak görög és latin neveiről; egyszersmind miféle szin a
spadix? 111
XXVII. fejezet - T. Castricius véleménye Sallustius és Demosthenes azon szavairól, melyekkel emez Fülöpöt, amaz Sertoriust irta le 114
XXVIII. fejezet - Nem bizonyos, hogy földrengés alkalmával mely istennek kell áldozni 115
XXIX. fejezet - A phrygiai Aesopus egy említésre méltó meséje 117
XXX. fejezet - Mit észleltek a tengeri hullámok mozgását illetőleg, hogy az más meg más a szerint, a mint déli vagy északi szél fú 119
HARMADIK KÖNYV
I. fejezet - Mi alapon állítja Sallustius, hogy a kapzsiság nem csak a férfias lelkületet, hanem a testet is satnyává teszi? 120
II. fejezet - M. Varro szerint melyik nap azoknak születésnapja, kik az éj hatodik órája (éjfél) előtt vagy azután születtek; egyszersmind a polgári napok tartamáról, határpontjairól, s hogy ezt, a hány nép, annyiféleképen osztotta be; végül Q. Mucius feljegyzése arról az asszonyról, ki törvényesen nem válhatott el férjétől, minthogy a polgári évre vonatkozó rendeletet figyelmen kívül hagyta 122
III. fejezet - Plautus vígjátékainak felismerése és kipuhatolása, minthogy az ő neve alatt vegyesen fordulnak elő igaziak és nem igaziak; egyszersmind hogy Plautus és Naevius fogságukban színdarabokat
irtak 125
IV. fejezet - Hogy P. Africanus s azon kor több kiváló embere állukat és arczukat ősi szokás szerint már az öreg kor kezdete előtt
borotváltatták 127
V. fejezet - Arcesilaus bölcsnek egy szemeivel és testével bujálkodási bűnre és elpuhultságra valló emberre tett éles és csintalan
megjegyzése 128
VI. fejezet - A pálmafa sajátságos erejéről, hogy ha levágják s rá sulyokat raknak is, ismét fölegyenesedik 128
VII. fejezet - Egy, az évkönyvekből vett, Q. Caedicius hadi tribunról szóló történet; s M. Cato Őstörténetének pár szava, melyekkel e Caedicius vitézségét a spártai Leonidaséhoz hasonlítja 129
VIII. fejezet - C. Fabricius és Q. Aemilius consuloknak Pyrrhus királyhoz intézett, Q. Claudius történetirótól megörökített levele 131
IX. fejezet - Mi volt az a közmondás: «Seius lova» s milyen a szinük a «spadices»-nek (pej) nevezett lovaknak; e szó (spadix) eredete 132
X. fejezet - A hetes számnak sok természeti jelenségben bizonyos befolyását és jelentőségét észlelték; M. Varro tüzetes értekezése erről a «Hetek» (hebdomades) czimű művében 134
XI. fejezet - Mily jelentéktelen érveket hoz fel Accius szini jegyzékeiben annak bizonyítására, hogy Hesiodus Homerusnál előbb élt? 136
XII. fejezet - Az igen sokat és mohón ivó embert a nagytudományú P. Nigidius egy új és csaknem elképzelhetetlen szóval «bibosu» (iszákos)-nak mondja 137
XIII. fejezet - Hogy Demosthenes ifjú korában, mikor még Plato tanítványa volt, véletlenül Callistratus szónokot egy népgyűlésen szónokolni hallván, ehhez szegődött hallgatóul 138
XIV. fejezet - Az, a ki így beszél: «dimidium librum legi» (a könyvet félig olvastam), vagy: «dimidiam fabulam audivi» (a történetet félig hallottam), vagy más ily kifejezést használ, hibásan beszél; M. Varro véleménye e hiba okáról; egy régi iró sem használta e kifejezéseket
így 138
XV. fejezet - Könyvek bizonyítják és a szájhagyomány is állítja, hogy a váratlan nagy öröm sok embert rögtön megölt, mivel lelkük a hirtelen meglepetésben e nagy és szokatlan indulat erejét nem birta kiállani 141
XVI. fejezet - Az orvosok és bölcsészek mily különbözőnek mondják az asszonyi szülés időpontját, egyszersmind a régi költők erre vonatkozó véleményei, sok egyéb meghallgatásra és emlékezetre méltó dologgal; Hippocrates orvosnak erre vonatkozó szavai «A táplálkozásról» czimű művéből 142
XVII. fejezet - Kiváló férfiak feljegyzése szerint Plato a pythagoreus Philolausnak 3 könyvét s Aristoteles Speusippusnak egy pár rövidke értekezését hihetetlen árért vásárolta meg 146
XVIII. fejezet - Mit értünk a "pedarii senatores" kifejezésen, s miért nevezték a senatorokat így; mi az eredete a consulok hagyományos rendeletében következően hangzó szavaknak: «a senatorok, kiknek a tanácsban szavazati joguk van» 147
XIX. fejezet - Mi alapon lehet Gavius Bassus szerint valakit «parcus» (takarékos)-nak nevezni, s mi ennek a szónak az eredete; hogy gúnyolta ki Favorinus Bassus ezen nézetét? 148
NEGYEDIK KÖNYV
I. fejezet - Favorinusnak egy socratesi módszer szerint folytatott társalgása egy igen nagyképű nyelvészszel; egyszersmind e társalgás folyamán felkerül, hogy mily szavakkal határozta meg Q. Scaevola a «penus»-t; hogy hibáztatták s rótták meg e meghatározást? 150
II. fejezet - Miben különböznek a "morbus" (betegség) és a "vitium" (testi fogyatkozás) egymástól; micsoda jelentésük van e szavaknak az aedilisi rendeletben; s vajjon a herélt férfi és a meddő nők visszautasíthatók-e; erre vonatkozólag több különféle vélemény 154
III. fejezet - Rómában Carvilius elválása előtt hozomány miatt semmiféle perlekedés nem volt; egyszersmind mit jelent tulajdonképen a paelex(ágyas), s honnan ered? 156
IV. fejezet - Mit jegyzett fel Servius Sulpicius a hozományról írott művében a régi eljegyzéseknél követett jogi rendelkezésről és szokásról? 157
V. fejezet - Egy, az etruszk jósok megbizhatatlanságáról szóló történet, s hogy ezért a római gyermekek városszerte ezt a verset énekelték: «A rossz tanács leginkább - ki adja - annak árt» 158
VI. fejezet - Egy régi tanácshatározatban található szavak, melyekkel azt rendelték el, hogy ha a Marsnak szentelt lándzsák a szentélyben megmozdulnak, nagyobb áldozati barmokkal mutatandó be engesztelő áldozat; egyszersmind a «hostiae succidanea» s úgyszintén a «porca praecidanea» megmagyarázása; mit nevezett Ateius Capito praecidaneae ünnepélynek? 159
VII. fejezet - Valerius Probus nyelvésznek egy Marcellushoz, némely pun szó hangsulyozására vonatkozólag irt levele 161
VIII. fejezet - Hogy nyilatkozott C. Fabricius Cornelius Rufinusról, a kit, noha lelke mélyéből gyűlölt, mégis consulnak jelöltetett? 161
IX. fejezet - Mit jelent tulajdonképen a «religiosus»; s micsoda jelentésbeli változáson ment keresztül; végül Nigidius Figulus «Magyarázatai»-nak ide vonatkozó szavai 162
X. fejezet - Mit határoztak a tanácsban való véleménynyilvánítás sorrendjére nézve? C. Caesar pörlekedése M. Catoval a tanácsülés alatt, mivel ez utóbbi beszédével a napot lopta 165
XI. fejezet - Mily nagyon valószinű dolgot örökített meg Aristoxenus Pythagorasról; úgyszintén Plutarchus ugyanígy mit jegyzett fel ugyancsak Pythagorasról? 166
XII. fejezet - Régi irásokban található hires erkölcsbírói megrovások és büntetések 168
XIII. fejezet - Hogy bizonyos fuvolahangok gyógyító hatással birnak a csípőbántalmakra 169
XIV. fejezet - Hostilius Mancinus Aedilis és Manilia kéjhölgy története; mily szóbeli rendeletet hoztak a tribunok, mikor Manilia hozzájok felebbezett? 169
XV. fejezet - Egy, a Sallustius történelmében előforduló gondolat védelme, a mely gondolatot ellenfelei rosszakaratulag megtámadtak és kárhoztattak 170
XVI. fejezet - Egyes főnevekről, melyeket M. Varro és Nigidius a mindennapi nyelvszokás ellenére ragoznak; egyszersmind több ilyen szónak régi példákkal való megvilágítása 171
XVII. fejezet - Egyes igék elébe tett s hosszan és nyújtva ejtett előljárók idegenszerűeknek és esetleneknek látszanak; ennek több példával és okkal való bizonyítása 173
XVIII. fejezet - Az évkönyvek egyes említésre méltó adatai az öregebb P. Africanusról 175
XIX. fejezet - Mit jegyzett föl M. Varro «Elmés ötletei»-ben a kis gyermekek táplálásának mérsékléséről? 177
XX. fejezet - Hogy büntették az erkölcsbirók azokat, a kik előttük alkalomszerűtlenül élczeltek; s hogy egy szemük előtt ásító emberen már-már végrehajtották a büntetést 177
ÖTÖDIK KÖNYV
I. fejezet - Mennyire megrótta és helytelenítette Musonius bölcs azt, hogy a bölcsészt előadás közben hallgatói zajongva és elragadtatásukban tombolva éljenezzék 179
II. fejezet - Nagy Sándor király Bucephalus nevű lova 180
III. fejezet - Mi adta Protagorasnak állítólag az első ösztönt és okot a bölcsészeti tudományokkal való foglalkozásra? 181
IV. fejezet - A közönséges emberek előtt ismeretlen, de a tudósoktól sok helyütt alkalmazott «duo (et) vicesimo» kifejezés 182
V. fejezet - Mily csípős tréfával válaszolt Antiochus királynak a pun Hannibal? 183
VI. fejezet - A katonai koszorúkról; mi az a diadalmeneti-, ostrom-, polgári-, bástyás-, tábori-, hajós-, kisebb diadalmeneti- és olajgalyas koszorú? 183
VII. fejezet - Mily szellemesen magyarázza s származtatja Gavius Rassus a persona (álarcz) szót? 186
VIII. fejezet - Vergilius egy Julius Hyginus nyelvésztől hibáztatott versének igazolása, egyszersmind a lituus szó magyarázata és
eredete 187
IX. fejezet - Craesus néma fiának története Herodotus művei alapján 188
X. fejezet - A latinul reciproca-nak (visszatérő) nevezett következtetési alakzat 189
XI. fejezet - Biasnak a házasságra vonatkozó következtetése nem tekinthető 191
XII. fejezet - A rómaiak Diovis és Vediovis istennevei 192
XIII. fejezet - A rangfokozat udvarias betartása a régi római szokások szerint 194
XIV. fejezet - A tudós Apion Plistonices feljegyzése, hogy Rómában szemtanuja volt, miképen ismerték fel egymást egy oroszlán és egy ember, kik már régebben ismerőssei voltak egymásnak 196
XV. fejezet - A bölcsészek különféleképen vélekednek arról, hogy a hang test-e, vagy test nélküli 199
XVI. fejezet - A látóképességről és a látás előidéző okairól 200
XVII. fejezet - Miért tartják a közvetlen Calendae, Nomae és Idus utáni napokat gyásznapoknak (szerencsétlen); s miért félnek sokan a Calendae, Nonae és Idus előtti 4-iktől is, mint valami rossz jelentőségűtől? 200
XVIII. fejezet - Miben és mennyiben különbözik a történet fogalma az évkönyvekétől; Sempronius Asellio «Hadi tettek» cz. műve első könyvének erre vonatkozó szavai 201
XIX. fejezet - Mi az adoptatio (örökbefogadás) s az arrogatio, miben különböznek egymástól, továbbá, hogy hangzanak az örökbefogadónak ily alkalommal, a gyermekek örökbefogadásánál a néphez intézett szavai? 203
XX. fejezet - Micsoda latin szót képzett Sinnius Capito a soloecismus jelölésére; hogy nevezték azonban ezt a fogalmat a régi latinok s hogyan határozta meg ugyancsak Sinnius Capito? 205
XXI. fejezet - A ki pluria-t, compluria-t és compluriens-t mond, helyes latinsággal, nem helytelenül beszél 205
HATODIK KÖNYV
I. fejezet - Az évkönyvek egyes csodálatos feljegyzései az idősebb P. Africanusról 207
II. fejezet - Caesellius Vindexnek egy szégyenletes, az «Ósdi kifejezések» cz. művében található tévedése 209
III. fejezet - Mit rótt meg Tiro Tullius, Cicero szabadosa M. Catonak a rodusiak érdekében, a tanács előtt tartott beszédében, s válasz erre a támadásra 211
IV. fejezet - Mily rabszolgákról mondja Caelius Sabinus jogi iró, hogy eladatásuk alkalmával kalapot szoktak viselni; hogy adja ennek okát? Továbbá mily rabszolgák kerültek ősi szokás szerint vásárra: «koszoru alatt», s mit jelent ez a «sub corona» (koszoru alatt) kifejezés? 221
V. fejezet - Polus szinész emlékezetes története 222
VI. fejezet - Mit jegyzett fel Aristoteles az egyes érzéki szervek természet szerinti hiányáról? 222
VII. fejezet - Vajjon az "affatim", valamint az "admodum" szavak első szótagja éles hangsulylyal ejtendő-e; egyszersmind alapos vizsgálódások más szavak hangsulyáról 223
VIII. fejezet - Egy csaknem hihetetlen történet egy delphinnek egy gyermek iránt, mint szerelme tárgya iránt nyilvánított szerelméről 225
IX. fejezet - Sok régi író így képezte az egyes végzett jelen alakokat: «peposci» (kértem), «memordi» (megharaptam), «pepugi» (megszúrtam), «spepondi» (megigértem) és «cecurri» (futottam), még pedig a görög szabály mintájára, nem mint a későbbi szokás használatba vette, az első szótagban «u» vagy «o» betűvel
Azonkívül az az észrevétel, hogy tudós és híres írók a «descendo» (leszáll) igétől nem descendi-t, descendidi-t mondtak a végzett
jelenben 226
X. fejezet - Hogy az «ususcapio» (elévülés útján szerzett birtokjog) szót az alanyesetben egy szóvá vonva használják s hogy ugyanily szóalakban a «pignoriscapio»-t (zálogolás) szintúgy egybevonva mondjuk 228
XI. fejezet - Hogy sem a levitas, sem a nequitia nem a közbeszédben használt értelemmel birnak 229
XII. fejezet - A hosszú újjú tunikákról (alsó ruha); hogy ezek használatát P. Africanus, Sulpicius Gallusnak szemére vetette 231
XIII. fejezet - Melyik polgárt nevezi M. Cato «classicus» s melyiket az «infra classem» kifejezéssel? 232
XIV. fejezet - A három szónoki előadásmód s az atheniektől a római tanácshoz követségbe küldött három bölcs 232
XV. fejezet - Mily szigorúan jártak el az ősi törvények a tolvajokkal szemben; s mit jegyzett föl Mucius Saevola a valakinek megőrizni vagy kölcsönbe adott dolog használatáról? 234
XVI. fejezet - M. Varro az «Eledelekről» czímű szatirája egy helyének kivonata a külföldi élelmi czikkekről; egyszersmind Euripides egy pár, az inyenczek féktelen torkosságát korlátozó verse 234
XVII. fejezet - Egy gőggel és tudatlansággal telt nyelvészszel folytatott társalgás az «obnoxius» szó jelentése és eredete felől 236
XVIII. fejezet - Mily szigorúan megtartották és megőrizték a rómaiak az eskű szentségét; egyszersmind a Hannibaltól megesketett és Rómába követségbe küldött tíz fogolyról 238
XIX. fejezet - Egy az évkönyvekből idézett történet a Gracchusok atyjáról, a néptribun Tiberius Gracchusról, egyszersmind két fölemlítendő tribuni rendelet szószerinti közlése 240
XX. fejezet - Hogy Vergilius, mivel a nolaiak vizüket nem bocsátották rendelkezésére, egy verssorából «Nola»-t kitörülve, helyébe «ora»-t tett; egyúttal némely más észrevétel a hangzók kellemes összecsengéséről 241
XXI. fejezet - Miért jelölik egyazon időpontot a «quoad vivet» és «quoad morietur» kifejezéssel, noha két ellenkező fogalomból származtak 243
XXII. fejezet - Az erkölcsbirák az elhizott lovagoktól a lovat el szokták venni; s annak a vizsgálása, hogy ez a lovagoknak gyalázatára volt-e, vagy méltóságukon ezzel csorbát nem ütöttek-e? 243
HETEDIK KÖNYV
I. fejezet - Hogy felelt meg Chrysippus azoknak, kik a gondviselés létezését tagadták? 244
II. fejezet - Ugyancsak Chrysippus hogy bizonyította a végzet hatalmát és kényszerítő erejét, mégis hogy erősítette, hogy minden elhatározásunkban és itéletünkben szabad akaratunk van? 246
III. fejezet - Tubero művének egy rengeteg hosszú kigyóról szóló története 249
IV. fejezet - Micsoda ismeretlen történetet jegyzett föl Tubero a carthagoiak fogságába esett Atilius Regulusról; s mit örökített meg Tuditanus is ugyanerről a hadvezérről? 249
V. fejezet - Hogyan követett el hibát Alfenus jogtudós némely régi kifejezések magyarázatában? 250
VI. fejezet - Julius Hyginus igazságtalanul és oktalanul rójja meg Vergiliust, hogy Daedalus szárnyainak ezt a jelzőt adja: «praepetes»; egyúttal mit jelent az «aves praepetes» kifejezés, s végül miféle madarakat nevezett Nigidius «inferae»-nek? 252
VII. fejezet - Acca larentia és Gaia Taracia s a mezei testvérek papitestületének eredete 254
VIII. fejezet - Egyes, említésre méltó följegyzések Sándor királyról és P. Scipióról 255
IX. fejezet - Egy igen szép történeti elbeszélésre vonatkozó részlet L. Piso évkönyveiből 256
X. fejezet - Egy történet a Socratest követő Euclidesről, a kinek példájával szokta Taurus bölcsész ifjú hallgatóit a bölcsészet uátni buzgó törekvésre buzdítani 257
XI. fejezet - Q Metellus Numidicus egy beszédének szavai, melyeket azért láttam jónak fölemlíteni, mert arra mutatnak reá, hogy miként kell az életben tekintélyünket és méltóságunkat megőrizni 257
XII. fejezet - Hogy sem a «testamentum», a mint Servius Sulpicius tartotta, sem a «sacellum», a hogy C. Trebatius hitte, nem összetett szavak, hanem az előbbi a «testatio» tőnek tovább képzése, az utóbbi pedig a "sacrum" kicsinyítése 258
XIII. fejezet - Taurus bölcsésznél lakomák alkalmával vitatott sympoticae (asztali társalgások)-nak nevezett apró kérdések 259
XIV. fejezet - A bűnök büntetésénél a bölcsészek három eljárási módot vettek föl; s miért csak kettőt és nem hármat említett ezek közül
Plato? 261
XV. fejezet - Vajjon a «quiesco» igében az «e» röviden vagy hosszan ejtendő-e? 263
XVI. fejezet - A deprecor igét Catullus költő szokatlanul ugyan, de mégis találóan és megfelelően használta; ez ige jelentése régi írókból vett példák alapján 264
XVII. fejezet - Ki alapított legelőször nyilvános olvasó könyvtárt; s mily nagy volt ebben a könyvek száma, Athénben, a perzsáktól szenvedett vereség előtt? 266
NYOLCZADIK FEJEZET
(Csak a czímek maradtak fenn.)
I. fejezet - Helyesen vagy helytelenül van-e mondva: hesterna noctu (tegnap éjjel); mit szól a nyelvészeti hagyomány e kifejezéshez
Továbbá, hogy a decembirek (tizes tanács) a 12 törvénytáblán a norx szót használták a noctu helyett 267
II. fejezet - Micsoda tiz, a görögöktől ugyan használt, de hamisan és idegenszerűen alkalmazott szót mutatott nekem Favorinus, s viszont mely 10, habár egyáltalán nem latinos s a régi írók műveiben nem található, de a köznyelvben közönségesen használt szót soroltam elő neki én is? 267
III. fejezet - Hogyan és mily keményen támadott meg Peregrinus bölcsész fülem hallatára egy mellette tunyán álló, folyton ásítozó lovagrendű római ifjút. «És tekintete egy folytonosan ásítozóra esett s annak teljesen elfajzott lelki és testi elposványosodására 267
IV. fejezet - A nagyhírű történetíró, Herodotus az az állítása, hogy minden megcsonkított fa közül egyedül a fenyő nem hajt soha új hajtásokat, nem egészen helyes; ugyancsak ő az esővízről és a hóról egy nem eléggé megvizsgált kérdést megfejtettként tett közzé 267
V. fejezet - Mit jelent Vergilius ezen mondása: «Caelum stare pulvere» (az ég porban áll) és Lucilius ezen kifejezése: «pectus sentibus stare» (a mell tövisektől duzzad)? 268
VI. fejezet - Legkevésbbé sem hasznos a feleknek, ha kis viszálykodások után kibékültek, kölcsönösen panaszkodni egymás ellen. Taurus e felől tartott beszéde s Theophrastusnak egy művéből idézett szavai; mint gondolkodott M. Cicero is a baráti érzelemről; erre vonatkozó
szavai 268
VII. fejezet - Megjegyzések és észrevételek az emlékezet lényegéről és nyilvánulásáról, Aristoteles (az emlékezetről) cz. műve alapján; egyszersmind némely más, részint könyvekből, részint hallomásból vett észrevételek annak túltengéséről vagy elvesztéről 268
VIII. fejezet - Mire akadtam, mikor Plato egyes helyeit akartam magyarázni és latinra fordítani? 268
IX. fejezet - Theophrastus bölcsész, egész korának legnagyobb szónoka, pár szót akarván az atheni néphez intézni, valami lámpa-láztól megzavarodva, egy szót se tudott szólani; ugyanez történt Demosthenessel is, mikor Fülöp király előtt beszélni akart 268
X. fejezet - Mily vitatkozásom volt egy eleusisi városban egy handa-bandázó nyelvészszel, a kinek az ige-időkről s az elemi kérdésekről se volt fogalma, s daczára ennek elvont, homályos kérdésekkel és más ijesztő dolgokkal tudatlan hallgatói lelkét hálóba ejtette, halophantem mendacem velit (a hazug gazembert akarja) 268
XI. fejezet - Mily jóízűen válaszolt Socrates feleségének, Xantippének, mikor az arra kérte, hogy a Bacchus ünnepek alatt nagyobb költséget fordítsanak lakomára 269
XII. fejezet - Mit jelent a régi írók művében található: «plerique omnes» (többnyire mindnyájan) kifejezés és hogy ezt látszólag a görögöktől vettük 268
XIII. fejezet - Hogy az afrikaiaknál használt: «Eupsones» kifejezés nem pun, hanem görög szó 269
XIV. fejezet - Mily nagy elmélettel vitatkozott Favorinus bölcsész egy alkalmatlan emberrel, a ki némely szavak kétértelműségéről beszélt; egyszersmind egyes, Naevius költőtől és cn. Gelliustól szokatlanul használt szó; végül P. Nigidius kutatásai némely szó eredetéről 269
XV. fejezet - Hogyan szidalmazta laberius költőt és hogy bánt vele C. Caesar; egyúttal ugyanazon Laberius erre vonatkozó versei. Egy említésre méltó kellemes és csodálatos történet a pontusi Heraclides műveiből 269
KILENCEDIK KÖNYV
I. fejezet - Miért irta Q. Claudius Quadrigarius 21-dik évkönyvében, hogy fölfelé hajítani egyenesebben és biztosabban lehet, mint
lefelé? 270
II. fejezet - Mily szavakkal bélyegzett meg Herodes Atticus egy embert, a ki tettetett viselkedésével és öltözetével a bölcsész nevet és annak külsejét bitorolta? 271
III. fejezet - Fülöp király levele Aristoteles bölcsészhez, újszülött fiát, Sándort illetőleg 273
IV. fejezet - A vad népek szörnycsodáiról; egyszersmind romlást és pusztulást okozó varázslatokról; s végül oly nőkről, kik hirtelen férfiakká változtak 274
V. fejezet - Kiváló bölcsészek eltérő nézetei a gyönyör fajáról és természetéről; s Hierocles bölcsésznek Epicurus tanait kárhoztató
szavai 277
VI. fejezet - Az «ago»-tól származott gyakorító ige első szótagja hosszan, vagy röviden ejtendő-e? 278
VII. fejezet - Az olajfa leveleinek téli és nyári napfordulatkor való megfordulásáról; s hogy ugyancsak ekkor egyes húrok, ha nem is őket, hanem a mellettük levőket ütik meg, azokkal együtt megszólalnak 279
VIII. fejezet - Feltétlenűl áll, hogy a ki sokkal bír, még többnek érzi hiányát; Favorinus bölcsésznek egy erre vonatkozó rövidke, finom gondolata 279
IX. fejezet - Hogy kell eljárni a hamisítatlan görög kifejezések fordításánál; egyszersmind Homerus azon versei, a melyeket Vergilius, közhiedelem szerint, részben jól és helyesen, részben helytelenűl fordított 280
X. fejezet - Annaeus Cornutus Vergilius azon verseit, melyekben Venus és Vulcanus nemi egyesülését szemérmesen és burkolva írja le, ízetlen és gyűlöletes megrovással szennyezte be 283
XI. fejezet - Miért kapta Valerius Corvinus a Corvinus nevet? 284
XII. fejezet - Némely kettős, ellentétes és kölcsönös jelentésben használt szó 285
XIII. fejezet - Claudius Quadrigarius történeti művének azon szavai, melyekkel egy előkelő római ifjúnak, Manlius Torquatusnak, egy kihivó gall ellenféllel vívott harczát írja le 288
XIV. fejezet - Hogy ugyancsak Quadrigarius helyesen és latinosan használta mint birtokos esetet e kifejezést: «huius facies»; s példák némely más hasonló szó ily ejtegetésére 289
XV. fejezet - A görögül «megfejthetetlen» nevezett vitás kérdések 292
XVI. fejezet - A tudós Plinius Secundus figyelmét kikerülte és rejtve maradt előtte egy, a görögül nevezett következtetésben levő hiba 294
JEGYZETEL
Előszó 295
Első könyv 295
Második könyv 302
Harmadik könyv 306
Negyedik könyv 309
Ötödik könyv 311
Hatodik könyv 314
Hetedik könyv 316
Nyolczadik könyv 318
Kilenczedik könyv 318

II. kötet

I. fejezet - Tertium, vagy tertio consul mondandó-e, s hogy kerülte ki Cicero tanácsára e kifejezés kétértelműségét Pompeius, mikor színházának felavatásakor méltóságait arra feljegyeztette 5
II. fejezet - Mennyi Aristoteles szerint az ikerszülöttek lehető legnagyobb száma? 7
III. fejezet - Pár nevezetes hely egybevetése és összehasonlítása C. Gracchus, M. Cicero és M. Cato beszédeiből 7
IV. fejezet - P. Nigidius szellemes magyarázata arról, hogy a szavak nem önkényesen, hanem természetes módon keletkeztek 11
V. fejezet - Avarus (Kapzsi) egyszerű-e, vagy pedig kettőből van összetéve, mint P. Nigidius véli 12
VI. fejezet - Hogy a népaedilisek Appius Caccus leányára, egy előkelő nőre, meggondolatlan beszédeért birságot róttak 13
VII. fejezet - Úgy emlékszem, Varro azt irja, hogy a Romai birodalmon kívüli folyók között a legnagyobb a Nilus, azután a Duna s végül a Rhone 13
VIII. fejezet - A megbecstelenítő katonai büntetések közé számították az érvágást is; mi volt e büntetés alapja? 14
IX. fejezet - Mi módon és milyen alakban szokták a római csatarendet felállítani, s mik e felállások nevei? 14
X. fejezet - Mi annak az oka, hogy úgy a régi görögök, mint a rómaiak a gyűrűt balkezük nevetlen ujján viselték? 15
XI. fejezet - Mi a mature szó jelentése s miképen használandó, hogy a szót jó csomó ember rossz értelemben használja és ezzel együtt, hogy praecox ragozás közben praecocis-t és nem praecoquist ad 15
XII. fejezet - Egyes, Plinius Secundustól alaptalanul Democritus bölcsésznek tulajdonított csodás mesék; ezzel kapcsolatban egy repülő galamb-utánzat 17
XIII. fejezet - Hogy használták a régiek ezt a kifejezést: cum partim hominum? 18
XIV. fejezet - Milyen sorrendben mondta Cato ezt a kifejezést: «iniuria mihi factum itur» (igazságtalanságot szándékoznak rajtam
elkövetni)? 19
XV. fejezet - Jupiter papja és feleségének szertartásairól, ezzel kapcsolatban egy azt meghagyó praetori rendelet, hogy sem a vesta szűzeket, sem a Jupiter papját nem lehet esküre kényszeríteni 20
XVI. fejezet - A római történetre vonatkozólag miféle tévedéseket fedezett fel Julius Hyginus Vergilius hatodik könyvében? 22
XVII. fejezet - Miért és miképpen fosztotta meg magát szemevilágától Democritus bölcsész? Laberius erről szóló eredeti és kedélyes verse 24
XVIII. fejezet - Artemisiának s annak a műversenynek története, a mi Mausolus sírjánál híres írók közt történt 25
XIX. fejezet - Az elkövetett hiba nem tehető jóvá és nem menthető azzal, hogy mások hasonló hibáira hivatkozunk, egyszersmind Demosthenes szavai erről a dologról tartott beszédéből 26
XX. fejezet - Mi a rogatio (indítvány), a lex (törvény), plebiscitum (néphatározat), privilegium (egyéni kivételes intézkedés) és miben különböznek egymástól? 27
XXI. fejezet - Miért kerülte Cicero minden körülmények közt szándékosan a "novisisime" és "novissimus" szavak használatát? 28
XXII. fejezet - Kivonat Platonak Gorgias czímű művéből azokra az álbölcsész szidalmakra vonatkozólag, a mivel a bölcsészeket alaptalanul támadják meg azok, kik az igazi bölcsészetnek előnyeit nem ismerik 29
XXIII. fejezet - M. Cato beszédének egy a régi nők életmódjáról és szokásairól s a férjnek arról a jogáról szóló részlete, hogy házasságtörésen kapott nejét megölhette 31
XXIV. fejezet - A kik ékesen beszéltek die pristinit, die crastinit és die quintit mondtak s nem azt, a mit közönségesen most mondanak 32
XXV. fejezet - Dárdák, lövegek és kardok, valamint a hajók különféle elnevezései, a régiek irásaiban található feljegyzések alapján 34
XXVI. fejezet - Alaptalanul támadta meg Asinius Pollio Sallustiust azért, hogy a tengeren való átkelést transfretatio helyett transgressussal fejezte ki, s az áthajózókat transgressinek mondta 36
XXVII. fejezet - Adat a romai és pun népről, hogy hatalom tekintetében csaknem egyenlők voltak 38
XXVIII. fejezet - Kivonat Tubero történeti művéből, a gyermek-, ifjú- és öregkor határairól 38
XXIX. fejezet - Hogy az atque kötőszó nemcsak kapcsoló, hanem bővebb és ettől eltérő jelentése van 39
TIZENEGYEDIK KÖNYV
I. fejezet - Italia nevének eredete; a «suprema multa» (legnagyobb büntetés); a «multa» szó eredete; az «aterniusi törvény»; továbbá mily szavakkal fejezték ki régente a legkisebb büntetést (minima multa) 40
II. fejezet - Hogy a régiek elegantiát mondtak nemcsak a megnyerő tulajdonságokról, hanem a fényesebb ruházat és életmódról is, s hogy azt bűnnek tartották 42
III. fejezet - Milyen és mekkora a pro szócska változatossága; példák erre a sokféleségre 43
IV. fejezet - Mennyiben érte el Ennius Euripides verseit? 44
V. fejezet - Néhány futólagos megjegyzés a Pyrro-féle és acdemicus bölcsészekről s az azok közti különbségről 45
VI. fejezet - Miért nem esküsznek a római nők Herculesre s a férfiak Castorra? 46
VII. fejezet - Igen régi, elavult és szokásból kinment szavakat minél kevésbbé kell használni 47
VIII. fejezet - Mit gondolt és mondott M. Cato Albinusról, a ki római létére a római történetet görög nyelven írtam meg, de előbb elnézést kért abban való járatlanságáért 48
IX. fejezet - A miletusi követség és Demosthenes szónoknak Critolaus művében található története 49
X. fejezet - C. Gracchus az előbbi történetet egyik beszédében Demades szónoknak és nem Demosthenesnek tulajdonította, C. Gracchus erre vonatkozó szavai 50
XI. fejezet - P. Nigidius szavai szerint különbség van "mentiri" és "mendacium dicere" közt 51
XII. fejezet - Hogy Chrysippus bölcsész minden szót kétesnek és kétértelműnek mond, Diodorus ellenben egyet sem tart annak 52
XIII. fejezet - Titus Castricius véleménye C. Gracchus egyik helyéről és kifejezéséről, és hogy ez szerinte rovására van a gondolatnak 52
XIV. fejezet - Romulus király józan és találó felelete a bor élvezetére 54
XV. fejezet - A «ludibundus» és «errabudnus» kifejezésekről s más ilyesféle szómegnyújtásokról és hogy Laberius épen úgy mondott amorabundust, mint ludibundust és errabundust mondanak; végül, hogy Sisenna az ilyen forma szó alapján új szót alkotott 55
XVI. fejezet - Milyen nehéz némely görög szót latinra fordítani 57
XVII. fejezet - Mit jelent a régi praetori rendeletekben: qui flumina retanda publice redempta habent (kik a folyók tisztítását az államtól bérbe vették) kifejezés? 58
XVIII. fejezet - Miféle büntetéssel sújtotta az atheni Draco népe számára hozott törvényeiben a tolvajokat, milyennel később Solon s milyennel a mi tizeink, a 12 táblás törvény alkotói; evvel egyúttal az, hogy az egyptomiaknál a lopás szabad és meg van engedve, a lacedaemoniaknál pedig czélzatosan is alkalmazásban volt, s mint hasznos gyakorlatot szorgalmasan is űzték, végül pedig M. Catonak a lopás büntetéséről szóló híres nyilatkozata 59
TIZENKETTEDIK KÖNYV
I. fejezet - Favorinus bölcsész értekezése, melyben egy nemes asszonynak azt ajánlja, hogy az általa világrahozott gyermekeket ne fogadott dajkák, hanem öntejével táplálja 62
II. fejezet - Hogy Annaeus Seneca Q. Ennius és M. Tulliusról hozott itéletében felületes és könnyelmű volt 66
III. fejezet - Miből képződött és honnan eredt a «lictor» szó; Valgius Rufus és Tullius Tiro erre vonatkozó különböző nézetei 69
IV. fejezet - Ennius 7-ik Évkönyvének egyes versei, melyekkel egy közönséges ember jellemét és ennek magasabb rendű barátaival szemben tanusított finom magaviseletét festi és magyarázza 69
V. fejezet - Taurus bölcsész beszéde a fájdalom stoicus elv szerint való elviselésének módjáról 71
VI. fejezet - A szótalányról 75
VII. fejezet - Miért utasított Cn. Dolabella proconsul az Areopagushoz egy méregkeveréssel vádolt és beismerésben levő nőt? 76
VIII. fejezet - Híres férfiak kibéküléseinek emlékezetes példái 77
IX. fejezet - Mely szavakat mondanak kétértelműeknek és hogy a "honos" is kétértelmű 78
X. fejezet - Az aeditumus (egyházfi) latin szó 79
XI. fejezet - Tévednek azok, a kik abban a hitben és reményben vétkeznek, hogy bűnük titokban marad, minthogy örökre semmi sem maradhat titokban. Peregrinus bölcsész e dologra vonatkozó beszélgetése, továbbá Sophocles költő ugyancsak idevágó
véleménye 80
XII. fejezet - Mily elmésen válaszolt M. Cicero, mikor egy szemmellátható hazugságát szemére hányták s ezt ő magáról el akarta hárítani 81
XIII. fejezet - Mit jelent az «intra Kalendas»; vajjon azt-e, hogy ante Kalnedas (elseje előtt), vagy Kalendis (elsején); egyúttal mi M. Tullius beszédében az «intra Oceanum», «intra montem Taurum», s valamelyik levelében az «intra modum»? 82
XIV. fejezet - A saltem szócska jelentése és eredete 86
XV. fejezet - Hogy Sisenna történeti művében ilyesféle határozókat: «celatim», «vellicatim», «saltuatim» igen gyakran használt 87
TIZENHARMADIK KÖNYV
I. fejezet - Gondos vizsgálása M. Tullius következő Antonius elleni első beszédében található szavainak: multa autem impendere videntur praeter mnaturam etiam praeterque fatum; s tárgyalása annak, vajjon fatum és natura egyet, vagy pedig más-mást jelentenek-e? 88
II. fejezet - Pacuvius és Accius költőknek Tarentum városában folytatott barátságos beszélgetése 90
III. fejezet - Vajjon a necessitudo és necessitas különböző jelentésűek-e? 91
IV. fejezet - Nagy Sándor anyjához, Olympiashoz írt levelének másolata, s ennek erre adott válasza 92
V. fejezet - Aristoteles, Theophrastus és Eudemus bölcsészek s Aristotelesnek az iskola utána következő feje megválasztásában tanusított finom tartózkodása 92
VI. fejezet - Micsoda szót használtak a régi latinok a görög kifejezés jelölésére, s hogy a barbarismus szót sem a régi rómaiak, sem a görögök nem használták 94
VII. fejezet - Az oroszlán természetéről Homerus költeményeiben, s Herodotus történelmében mást és mást mond 94
VIII. fejezet - Hogy Afranius költő okos és szellemes mondása szerint a bölcseség a tapasztalat és emlékezet leánya 95
IX. fejezet - Mit mond Tullius Tiro «Jegyzetei»"-ben a Suculae és Hyades nevű csillagzatról? 96
X. fejezet - Mit mondott a soror szó gyökének Labeo Antistius s a fraterénak P. Nigidius? 97
XI. fejezet - Mennyi vendéget tartott M. Varro kellő és illendő számúnak; a csemege és a nyalánkság 98
XII. fejezet - A néptribunusoknak elfogási joga van, de nincs
idézési 100
XIII. fejezet - M. Varro «Emberi dolgok» cz. művének egy feljegyzése szerint, a római nép aediliseit és quaestorait magánember a praetor elé törvénybe idézheti 102
XIV. fejezet - Mi a pomerium? 103
XV. fejezet - A jós Messala művének egyik arról szóló helye, hogy mik a kisebb hivatalok s hogy a consul és praetor egyenrangúak, s más egyebek a jóslatokról 104
XVI. (XV.) fejezet - Ugyancsak Messala szavai szerint más: ad pupulum loqui (a néphez szólni) s más cum populo agere (a néppel tárgyalni); s mely hivatalnokok miféle hivatalnoktól összehívott népgyűlést akadályozhatnak meg? 105
XVII. (XVI.) fejezet - Humanitas nem azt jelenti a minek közönségesen vélik, hanem azok, a kik tisztán beszélnek, e szót igen sajátos jelentésben alkalmazzák 106
XVIII. (XVII.) fejezet - Mit jelent Catonál ez a példabeszéd: inter os atque offam (a száj és falat között)? 107
XIX. (XVIII.) fejezet - Sophocles egy versét Plato Euripidesnek tulajdonítja; s más ilyesfélék 108
XX. (XIX.) fejezet - A Porcia-család eredete és neve 109
XXI. (XX.) fejezet - Hogy az ízlésesebb írók jobban számba vették a szavak és kifejezések görögül nevezett kellemesebb hangzását, mint a nyelvészek által felállított szabályokat és elveket 111
XXII. (XXI.) fejezet - Titus Castricius rhetor szavai fiatal tanítványához, az illetlen ruházatról és lábbeliről 115
XXIII. (XXII.) fejezet - Mars Nerioja a régi imákban 117
XXIV. (XXIII.) fejezet - M. Cato azon nyilatkozata, hogy sok dolognak hijjával van, s még sem kiván semmit 119
XXV. (XXIV.) fejezet - Azon kérdés tárgyalása, hogy mi a manubiae, s még néhány megjegyzés néhány azonos jelentőségű szó használati módjáról 120
XXVI. (XXV.) fejezet - P. Nigidius nézete szerint a Valerius név felszólító esetében az első szótagot kell hangsúlyozni s más egyéb ilyesféle szavak helyesírására vonatkozó megjegyzések 126
XXVII. (XXVI.) fejezet - Homerus és Parthenius néhány Vergiliustól utánzottnak látszó verse 127
XXVIII. (XXVII.) fejezet - Panaetius bölcsésznek egy a kötelességekről szóló műve 2-ik könyvében olvasható gondolata, melyben arra buzdítja az embereket, hogy a kellemetlenségek távoltartására minden pillanatban várakozó állásban és készen legyenek 128
XXIX. (XXVIII.) fejezet - Mit jelent Quadrigariusnak e kifejezése: «cum multis mortalibus», s hogy mi és mekkora különbség lett volna abban, ha azt mondta volna: «cum multis hominibus»? 129
XXX. (XXIX.) fejezet - Facies nemcsak azt jelenti, a mint közönségesen használják 130
XXXI. (XXX.) fejezet - Mit jelent M. Varro satirájában a «caninum prandium»? 131
TIZENNEGYEDIK KÖNYV
I. fejezet - Favorinus bölcsész szavai a Chaldaeusok ellen, a kik azt állítják, hogy a csillagzatok és csillagok állásából és mozgásából az emberek sorsát megmondják 133
II. fejezet - Mit beszélt Favorinus a bíró kötelességéről, mikor tanácsot kértem tőle? 141
III. fejezet - Vajjon Xenophon és Plato vetélytársai és ellenfelei voltak-e egymásnak? 145
IV. fejezet - Mily kimerítően és jellemzően festette le Chrysippus az "Igazság" képét megfelelő és festői kifejezéseivel? 147
V. fejezet - Mily hevesen vitatkoztak Rómában a nyelvészek az egregius (kitűnő) szó felszólító esete felett? 148
VI. fejezet - Hova sorolandók azok az ismeretek, a melyek tudományoknak látszanak, de sem nem gyönyörködtetnek, sem nem hasznosak; evvel együtt egyes városok és vidékek megváltoztatott nevéről 150
VII. fejezet - Arról az iratról, a melyet M. Varro Cn. Pompeiusnak, mint kijelölt consulnak adott a tanács összehivásának kötelezettségét illetőleg, s amelyet ő maga (bevezető irat) nevezett 151
VIII. fejezet - Az a kérdéses és vitás dolog, hogy a latin szövetségi ünnepre választott városfelügyelőnek meg van a joga a senatus összehivására és megkérdezésére 154
TIZENÖTÖDIK KÖNYV
I. fejezet - Quintus Claudius évkönyvei szerint a timsóval itatott fa nem ég meg 154
II. fejezet - Hogy Plato a törvényekről szerkesztett könyveiben abban a véleményben volt, hogy a vendégségben a bővebb és vigabb borozgatás nem árt 156
III. fejezet - Milyen véleményben volt s mit írt Cicero az aufugio (elmenekülők) és aufero (elviszek) igék elején álló «au» szócskáról s hogy az autumo igében levőt is ilyen előljárónak kell-e tartani, vagy nem? 158
IV. fejezet - Az alacsony származású Ventidius Bassus története, kiről az maradt emlékezetben, hogy először győzedelmeskedett a parthusok felett 159
V. fejezet - A profligo szót igen sokan helytelenül és ügyetlenül használják 160
VI. fejezet - M. Cicero a dicsőségről szóló művének II. könyvében kézzelfoghatóan téved azon részben, a melyben Hectorról és Aiaxról
ír 162
VII. fejezet - Öreg emberek megfigyelték, hogy 63-ik életévök vagy valami baj, vagy haláluk, vagy valami veszedelem miatt emlékezetes; evvel együtt példa erre a megfigyelésre a dicsőült Augustusnak unokájához, Gaiushoz intézett leveléből 162
VIII. fejezet - Favonius régi szónok beszédének egy helye a vendégeskedés és fényűzés megrovásáról, melyben a fényüzés korlátozásáról szóló Licinius-féle törvényt ajánlotta 163
IX. fejezet - Hogy Caecilius költő a frons-t (homlok) nem költői szabadságból, hanem megfontolva s összehasonlítás útján mondotta hímneműnek 164
X. fejezet - A miletusi szüzek önkéntes és csodálatos halála 166
XI. fejezet - A bölcsészeknek Rómából való kiűzéséről szóló tanácshatározat szavai s evvel együtt ama censorok rendelete, kik nem helyeselték és megakadályozták azoknak a működését, kik a szónoklat tanítását Rómába behozták és ott gyakorolni kezdték 166
XII. fejezet - Gracchus egyik beszédjének egy, a saját takarékosságáról és tiszta erkölcséről szóló érdekes részlete 167
XIII. fejezet - A nyelvészektől communia-nak nevezett cselekvő és szenvedő alakban egyformán használt deponens igék 168
XIV. fejezet - Hogy Metellus Numidicus egy szólásmódot a görög szónokokból kölcsönzött 170
XV. fejezet - Passis velis (kifeszített vitorlákkal) és passis manibus-ban (kiterjesztett kezekkel) passus-t nem a saját igéjétől a patior-tól, hanem egy másiktól, a pando-tól mondták a régiek 171
XVI. fejezet - Crotoni Milo csodálatos halála 172
XVII. fejezet - Miért hagytak fel az atheni előkelő ifjak a fuvolázással, holott őseik ezen a hangszeren játszani szoktak 172
XVIII. fejezet - Hogy Gaius Caesarnak Pharsalus mezején vivott s a polgárháborúban nyert győzelmét Remex nevű itáliai ember Pataviumban előre megjósolta s ugyanazon napon tudtul adta 173
XIX. fejezet - M. Varro emlékezetre méltó szavai (az élelmi szerekről) cz. satirájából 174
XX. fejezet - Néhány szó Euripides költő származásáról, életéről, szokásairól és haláláról 174
XXI. fejezet - A költők Juppiter fiait a legokosabb és legemberszeretőbbeknek, Neptunuséit pedig a legvadabbaknak és legemberietlenebbeknek mondják 176
XXII. fejezet - Sertorius, kiváló hadvezér története, ravaszsága, valamint a barbár katonák fékentartása és megnyerésére használt elmés cselfogásai 176
XXIII. fejezet - Hellanicus, Herodotus és Thycydides híres történetírók életkora 177
XXIV. fejezet - Milyen véleménynyel volt Volcacius Sedigitus a latin vígjátékról a költőkről irott művében? 178
XXV. fejezet - Néhány új kifejezésről, melyeket Gnaeus Matius költeményeiben találtam 178
XXVI. fejezet - Hogy határozta meg Aristoteles a következtetést, s a meghatározás latin fordítása 179
XXVII. fejezet - Mi a comitia calata, a curiata, a centuriata, a tributa; mi a concilium; s evvel együtt más ilyesfélék 179
XXVIII. fejezet - Téves Cornelius Nepos azon feljegyzése, hogy Cicero 23 éves korában védte Sextus Roscius ügyét 181
XXIX. fejezet - Milyen új szófűzést használt L. Piso történetíró? 182
XXX. fejezet - A kocsinak petorritum neve görögül, vagy gallusul van-e mondva? 182
XXXI. fejezet - Mit izentek a rodusiak Jalysus híres képéről az őket körülzároló ellenség vezérének, Demetriusnak? 183
TIZENHATODIK KÖNYV
I. fejezet - Musonius bölcsésznek egy meghallgatásra és megőrzésre egyaránt méltó és hasznos görög nyilatkozata. M. Catonak sok esztendővel az előtt Numantiában a lovagokhoz intézett hasonló fontosságú véleménye 184
II. fejezet - Milyen szabályokhoz tartsák magukat a vitatkozók a kérdezés és vitatkozás alkalmával s mi ebben a szabályban a hiba? 185
III. fejezet - Mikép lehetséges Erasistratus orvos saját szavai szerint, ha véletlenül ennivaló nincs, a böjtölést és éhséget egy ideig eltűrni? 185
IV. fejezet - Mily módon és mily szavakkal szokta a római nép hivatalos kiküldöttje a háborút megüzenni azoknak, kikkel a nép háborútz rendelt el, továbbá hogy miképen hangzott a büntetendő katonai lopásokra vonatkozó esküminta, és hogy a besorozott katonáknak meghatározott napon belől egy bizonyos helyen meg kellett jelenniök, kivévén néhány okot, a melyeknek alapján ezt az esküt megszeghették 188
V. fejezet - Mi a vestibulum; s e szó különféle magyarázatai 189
VI. fejezet - Mik az úgynevezett bidentes, áldozati barmok, s miért nevezik úgy őket; P. Nigidius és Julius Hyginus erre vonatkozó véleményei 191
VII. fejezet - Hogy Laberius több szót önkényüleg és könnyelműen alkotott, s hogy ugyanő sok olyan szót használt, melyek latin volta kérdéses 193
VIII. fejezet - Mit jelent és minek nevezték a mieink azt, a mit a dialectikusok axiomanak mondanak, s más egyebek, melyek a dialecticában való első oktatáshoz tartoznak? 195
IX. fejezet - Mit jelent a régiek irásaiban sűrűn előforduló susque-deque (fel és le) kifejezés? 198
X. fejezet - Mik a proletarii, s a capite censi, ugyancsak mi a XII táblás törvényben adsiduus s mi ennek a kifejezésnek a magyarázata? 199
XI. fejezet - Herodotus könyvének az Afrika zátonyos partvidékén lakó psyllus nép pusztulására vonatkozó története 201
XII. fejezet - Azon szavakról, melyeket Cloatius Verus akár elég találóan, akár felette nagy képtelenséggel és ügyetlenséggel görög eredetűeknek mondott 202
XIII. fejezet - Mi a municipium s miben különbözik a coloniától, kik a municipes -s mi ennek a szónak eredete és jelentése s ezzel kapcsolatban a dicsőült Hadrianusnak a tanácsban a municipiumok jogára és elnevezésére tett nyilatkozata 203
XIV. fejezet - Hogy Cato állítása szerint properare és festinare közt különbség van és hogy Verrius Flaccus milyen ügyetlenül magyarázta a festinare gyökét 205
XV. fejezet - Milyen csodálatos írásbeli feljegyzést hagyott hátra Theophrastus a foglyokról és Theopompus a nyulakról 206
XVI. fejezet - Az Agrippákat a hibás és kedvezőtlen szülésről nevezik így, továbbá a Prorsa és Postverta istenekről 206
XVII. fejezet - Az ager Vaticanus kifejezés magyarázata 207
XVIII. fejezet - Kedves, felemlítésre méltó és tanulságos megjegyzések a mértan hangtani, láttani és metrikai részéről 207
XIX. fejezet - Herodotus művének Arion lantosra vonatkozó
története 208
TIZENHETEDIK KÖNYV
I. fejezet - Hogy Gallus Asinius és Largius Licinus Ciceronak egyik, a Caelius érdekében tartott beszédéből vett gondolatát gáncsolták s mit lehet emez egyűgyű emberek ellenében az illető gondolat védelmére okosan és megfelelően felhozni 210
II. fejezet - Néhány Q. Claudius "Évkönyvei" futólagos olvasásakor feltűnt kifejezés 212
III. fejezet - M. Varro egyik helye az "Emberi dolgok" 25-ik könyvéből, a hol az általános nézet ellenére magyarázta Homerusnak egyik sorát 217
IV. fejezet - Mit mondott Menander Philemonnak, a ki őt a vígjátékok versenyén gyakran érdemtelenül legyőzte; továbbá hogy Euripidest a drámában igen gyakran győzték le jelentéktelen írók 218
V. fejezet - Egyáltalában nem igaz, a mit néhány kicsinyeskedő, művészieskedő szónok tart, hogy M. Cicero a barátságról írt művében hibás bizonyítékokat használt, a vitást téve az elismert helyett s ennek az egész dolognak kimerítő tárgyalása és kutatása 219
VI. fejezet - Téves Verrius Flaccusnak a M. Cato homályos helyeiről szóló műve II. könyvében a servus recepticiusról szóló feljegyzése 222
VII. fejezet - Az Atinius-féle törvénynek ez a kifejezése: quod subruptum erit, eius rei aeterna auctoritas esto (a mit elidegenítettek, arra a tulajdonos folytonos igényt formálhat), P. Nigidius és Q. Scaevola szerint nemcsak a megtörtént, hanem a bekövetkezendő lopásra is vonatkozik 224
VIII. fejezet - Taurus bölcsész asztalánál társalgás közben ilyenféle kérdéseket volt szokás tárgyalni: miért fagy meg az olaj gyakran és könnyen, a bor ritkábban, az eczet pedig majdnem soha és hogy a folyók és patakok vize befagy, a tenger pedig sohasem fagy be 225
IX. fejezet - Caesar leveleiben található rövidítése; más egyéb a régi történetből vett titkos írások, s mi a lacon 227
X. fejezet - Mi véleményben volt Favorinus Vergilius azon verseiről, a melyekben az Aetna kitörésének leírásánál Pindarus költőt utánozta; s az erre vonatkozó két költemény összehasonlítása és birálata 229
XI. fejezet - Hogy Plutarchos az «Asztali társalgások»-ban a régi orvos Hippocrates véleményét alkalmazva, védelmezte Erasistratus orvossal szemben a gyomor berendezéséről és természetéről s a görög légcsőről szóló nézetét 232
XII. fejezet - A görögül nevezett különös tételek, melyeket Favorinus gyakorlat kedvéért vitatott 234
XIII. fejezet - Hány és milyen változatos jelentése van a «quin» szócskának s a régi íróknál gyakran milyen bizonytalan? 235
XIV. fejezet - Válogatott, szellemes gondolatok Publilius
mimusaiból 236
XV. fejezet - Mikor az academicus Carneades a stoicus Zeno tanai ellen akart írni, gyomrát hunyorral tisztította; a fehér és fekete hunyor természete és gyógyító ereje 237
XVI. fejezet - A pontusi kacsáknak nagy ereje van a méreg ártalmatlanná tételére; Mithridates királynak az ilynféle gyógyításra való képessége 238
XVII. fejezet - Mithridates Pontus királya 22 nép nyelvén beszélt; Quintus Ennius azt mondta, hogy három lelke van, mert három nyelvet értett, a görögöt, oscust és latint 239
XVIII. fejezet - M. Varro azt írja, hogy C. Sallustius történetírót Annius Milo házasságtörésen kapta, megkorbácsolta és pénzbirság letétele után eresztette el 239
XIX. fejezet - Mit szokott mondani Epictetus bölcsész azokról a hitvány és aljas emberekről, a kik a bölcsészeti tanokat nagy szorgalommal búják, s micsoda két fogalmat ajánlott, mint minden dolog közt a legüdvössebbeket, hogy szemünk előtt tartsuk 240
XX. fejezet - Gyakorlat kedvéért latinra való fordítása egy Plato Symposiumából vett hangzás és szófűzés tekintetében izléses jóhangzású és megfelelő helynek 241
XXI. fejezet - Mely időkben virágzottak Róma alapítása után a II. carthagói háború előtt a legkiválóbb görög és római férfiak 243
TIZENNYOLCZADIK KÖNYV
I. fejezet - Egy stoicus és egy peripateticus bölcsész vitája Favorinus itélőszéke előtt a felett, hogy milyen befolyással van az erény az élet boldoggá tételére s mi a befolyása az ú. n. külső javaknak? 248
II. fejezet - Milyen kérdések felett való vitákkal szoktunk mi mulatni Athenben Saturnus ünnepén; ennek kapcsán néhány ügyes fogás és talány előadása 250
III. fejezet - Mit határoztak a lacedaemonbeliek Aeschinesnek a Timarchust szemérmetlenséggel vádoló, egy olyan elfogadható indítványáról, a mit egy elvetemült ember tett 253
IV. fejezet - Sulpicius Apollinaris egy embert, a ki azt állította, hogy csak ő maga érti Sallustius történeteit, kicsufolt azon kérdés feltevésével, hogy mit jelent Sallustiusnál ez a kifejezés: incertum, stolidior an vanior? (nem biztos, megbizhatlanabb-e vagy
álnokabb?) 254
V. fejezet - Qu. Ennius az Évkönyvek 7-ik könyvében quadrupes equest (négylábú lovag) nem mint sokan mondani szoktak, quadrupes ecust (négylábú ló) hagyományozott 256
VI. fejezet - Hogy Aelius Melissus «Az előadás sajátossága» czímű művében, a mit kiadásakor bőségszarúnak nevezett, egy sem elmondásra, sem meghallgatásra nem méltó dolgot írt meg, abban a véleményben lévén, hogy a matrona és mater familias közt igen csekély különbség van 259
VII. fejezet - Hogyan viselte magát Favorinus, midőn valakitől a szavak kettős jelentéséről alkalmatlan időben kérdezősködött s ezzel együtt az, hogy hányféle jelentése van a contio szónak? 260
VIII. fejezet - Hogy egyvégződésű s hasonhangzású szavak s más ilyen, a beszéd ékességének tartott dolgok hiábavalók és gyermekies valamik, bizonyítják Lucilius versei 262
IX. fejezet - Mit jelent M. Catonál ez a szó insecenda (elmondandó) s hogy inkább inscecendát kell olvasni, mint a mint sokan gondolják (insequenda-t) 263
X. fejezet - Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a láz felismerése végett a viszerek ütéseit, nem pedig az ütőerekét kell megszámlálni 265
XI. fejezet - Egyes, Furius Antias költeményeiben Caesellius Vindextől oktalanul kifogásolt kifejezések, s mindazok a versek, melyekben ezek a szavak előfordulnak 267
XII. fejezet - Szokása volt őseinknek, hogy a szenvedő alakról cselekvőre mentek át 268
XIII. fejezet - Hogy szerzett magának elégtételt Diogenes egy vitatkozóval szemben, a ki egy szemtelen fogással próbára tette 269
XIV. fejezet - Milyen mennyiséget jelent a hemiolios (másfél) és milyet az epitritos (négyharmad) s hogy ezeket a szavakat a mieink nem igen merték latin nyelvre fordítani 271
XV. fejezet - Hogy M. Varro a hősi versben felette gondos és szorgalmas megfigyelésre méltó dolgot jegyzett fel 271
TIZENKILENCZEDIK KÖNYV
I. fejezet - Egy bölcsész felelete arra a kérdésre, hogy a tengeri zivatar idején miért sápadt el 272
II. fejezet - Az ember öt érzéke közül leginkább kettő közös az állatokkal, s hogy az az élvezet, a mit a hallás, látás és szaglás nyújt, utálatos és ártalmas, a mit azonban az izlés és tapintás útján szerzünk, a legeslegutálatosabb, mivel ez a kettő az állatoknál is meg van, a többi pedig csak az embereknél 275
III. fejezet - Rosszabb a hideg dicséret, mint a keserű gáncs 277
IV. fejezet - Miért indul meg a has a hirtelen ijedtségtől, s miért ingerli a tűz a vizeletet 277
V. fejezet - Egy hely Aristoteles irataiból, mely szerint a hóvíz inni igen ártalmas és hogy a hóból jég lesz 278
VI. fejezet - Hogy a szeméremérzet a vért a külső részek felé hajtja, a félelem pedig visszahúzza 279
VII. fejezet - Mi az obesum és néhány más régi kifejezés? 280
VIII. fejezet - Kutatása annak, vajjon előfordul-e a többes számban harena (fövény), caelum (ég), triticum (búza) s ezzel együtt, hogy quadrigae-t, inimicitiae-t s ezen kívül néhány szót használnak egyes számban 282
IX. fejezet - Mily elmésen válaszolt Antonius Julianus egy vendégségben néhány görögnek 285
X. fejezet - Ez a népies kifejezés praeter-propter (körülbelől) Enniusnál is előfordult 288
XI. fejezet - Platon ifjúkori szerelmes versei tragaediáival való versenyzése idejéből 291
XII. fejezet - Herodes Atticus értekezése a fájdalom erejéről és természetéről s véleményének bizonyítása egy tudatlan paraszt példájával, a ki a szederindával együtt a termékeny fákat is levágta 292
XIII. fejezet - A miket mi törpéknek (pumiliones) mondunk, a görögök nevezik 294
XIV. fejezet - Caesarnak és Ciceronak kortársai voltak M. Varro és P. Nigidius, korukban a legtudósabb rómaiak, és hogy Nigidius értekezései homályosságuk és aprólékosságuk miatt közkeletűvé nem váltak 295
HUSZADIK KÖNYV
I. fejezet - Sex. Caecilius jogtudós és Favorinus bölcsész vitája a tizenkéttáblás törvényről 296
II. fejezet - Mit jelentett Cato beszédében a siticen (temetési zenész) szó? 305
III. fejezet - Miért mondta L. Accius költő fejtegetéseiben a sicinnista (a sicinnium táncosa) szót homályos kifejezésnek? 306
IV. fejezet - A színészekkel való társalgás és barátkozás tisztességtelen és megrovásra méltó; Aristoteles bölcsésznek erre vonatkozó
szavai 306
V. fejezet - Mutatványok Sándor király és Aristoteles bölcsész nyilvánosságra került leveleiből, s ezeknek (latin) fordításai 307
VI. fejezet - Azon kérdés tárgyalása, hogy a gondoskodom rólatok: Habeo curam vestri, vagy vestrum-mal ven-e helyesebben
mondva? 309
VII. fejezet - Mennyire különbözően vélekednek a görögök Niobe gyermekeinek számáról 312
VIII. fejezet - A hold változásával és fogyásával összefüggésben levőknek tartott dolgokról 312
IX. fejezet - Cn. Matius mimusainak milyen kifejezéseiben szokott gyönyörködni Antonius Julianus és mit jelent M. Cato maga ártatlanságáról írt beszédének következő kifejezése: «numquam vestimenta a populo peposci» 313
X. fejezet - Mit jelent ez a kifejezés: ex iure manum consertum? 314
XI. fejezet - Mit jelent a M. Varronál előjövő sculnae szó (közbiró)? 316
JEGYZETEK
Tizedik könyv 317
Tizenegyedik könyv 330
Tizenkettedik könyv 321
Tizenharmadik könyv 322
Tizennegyedik könyv 324
Tizenötödik könyv 325
Tizenhatodik könyv 327
Tizenhetedik könyv 328
Tizennyolczadik könyv 328
Tizenkilenczedik könyv 329
Huszadik könyv 329
Jelmagyarázat 330

Aulus Gellius

Aulus Gellius műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Aulus Gellius könyvek, művek
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem