| Isten serkentéséből vágyakozik Isten dicséretére | 23 |
| Benne van a hívogatott Isten, és ő az Istenben van | 24 |
| Isten mindenütt egészen van, de semmiféle teremtmény nem fogadja be őt teljesen | 25 |
| Isten bölcsessége és magyarázhatatlan tökéletessége | 26 |
| Isten szeretetét és bűneinek bocsánatát kéri | 27 |
| Kicsiny korára emlékezik, és magasztalja a gondviselő örök Istent | 28 |
| A kicsiny kor is már bűnökkel terhes | 32 |
| A gyermek első szavait tanulja | 34 |
| Gyűlölte a tudományt, szerette a játékokat és félt a veréstől | 35 |
| A játék és a színpad szeretete elvonta figyelmét a tanulástól | 38 |
| Betegségbe esik és keresztségért könyörög, ezt azonban édesanyja bölcs megfontolással későbbre hagyja | 39 |
| Kényszerítették a tanulásra, de az Isten mindent jóra fordított | 41 |
| Milyen tanulmányokban találta legtöbb örömét a gyermek | 42 |
| Utálta a görög nyelvet | 44 |
| Istenhez könyörög | 46 |
| Elítélei az ifjúság oktatásában mutatkozó hibákat | 46 |
| Tovább kárhoztatja az ifjúság szellemi nevelésének módját | 48 |
| Az emberek többet bíbelődnek nyelvtani szabályokkal, mint Isten parancsaival | 50 |
| A gyermekkor bűnei kísérnek minket a későbbi esztendőkben is | 52 |
| Hálaadás Istennek a gyermekkor adományaiért | 53 |
| Ifjúkora vétkeiről emlékezik | 55 |
| Tizenhat éves korában az érzéki szenvedély rabságába kerül | 56 |
| A szülők tervezgetése és a tanulmányok folytatása | 58 |
| Cimboráival lopásra vetemedik | 62 |
| Ok nélkül senki sem vétkezik | 63 |
| A jó színében gonoszságra csábító dolgok csupán Istenben igazak és tökéletesek | 65 |
| Istennek hálálkodik bűnei bocsánatáért és megköszöni, hogy sok más gonoszságtól is megoltalmazta őt | 68 |
| A bűnös társaság is kedvére volt a lopásban | 69 |
| A bűnös cimboraság fertőző hatása | 70 |
| Minden jó az Istenben van | 71 |
| A hajszolt szerelem igézetében | 72 |
| Vonzódik a tragikus színjátékokhoz | 73 |
| A szónoki iskolában visszaborzad a rendbontók fölforgató cselekedeteitől | 75 |
| Cicero "Hortensius"-a fölébreszti benne a bölcselet szeretetét | 77 |
| Visszariad a Szentírás nyelvezetének egyszerűségétől | 79 |
| Miképpen került a manicheusok tőrébe? | 80 |
| Ínyére volt az összevissza manicheus tanítás | 83 |
| A manicheusok ellen kifejti, hogy milyen bűntényektől és milyen gaztettektől kell utálattal elfordulnunk | 86 |
| A bűnök különbségéről. Isten és az emberek ítéletéről | 89 |
| Manicheus haszontalanságok a föld gyümölcseiről | 90 |
| Anyja sírása és álma | 91 |
| Egy püspök vigasztaló válasza a kesergő Monicának | 93 |
| Másokat is téves útra csábított | 95 |
| Szókoklatot tanít. Ágyasa van. Lenézi a győzelmet hirdető jóst | 96 |
| A csillagjóslás babonaságába keveredik, és bölcs tanácsokat kap egy öreg barátjától | 98 |
| Barátja betegsége és halála. Súlyos fájdalom marcangolja a lelkét. A keresztség csodálatos hatása | 100 |
| Miért édes a kesergők könnye | 103 |
| Roppant fájdalom gyötörte őt | 104 |
| A fájdalom végre elviszi őt szülővárosából | 105 |
| Az idő és a jóbarátok meggyógyítják szíve szomorúságát | 106 |
| Boldog, aki az Istenben szeret | 107 |
| Nem adnak megnyugvást az esendő teremtmények | 108 |
| Elmúlnak mind a teremtett dolgok, csupán az Isten örökkévaló | 110 |
| Ne helytelenítsük a szeretetet, csak Istent szeressük mindabban, amit szeretünk | 111 |
| Honnét származik a szeretet? | 113 |
| Művét Hierius mesternek ajánlotta | 114 |
| Anyagi fogalmak nyűgözik le és nincs érzéke a szellemiek iránt | 116 |
| Aristoteles kategóriáit és a szabad művészetekről írt könyveket megérti a maga erejéből | 119 |
| Isten dicséretére serkenti szívét | 123 |
| Nem futhat Isten elől a bűnös ember | 124 |
| Faustusról és teremtőjüket a teremtmények nyomán meg nem ismerő bölcselők vakságáról | 125 |
| Csupán Isten megismerése boldogít | 128 |
| A manicheusok tudatlansága a csillagok körül más tekintetben is megingatja hitét | 129 |
| Az ékesen szóló, de tudatlan Faustus | 131 |
| Egyre idegenebbül érzi magát a manicheus eretnekségben | 133 |
| Anyja akarata ellenére Rómába utazik | 135 |
| Súlyos betegségbe esik | 138 |
| Tévelyeg az evangéliumi tanítás elfogadása előtt | 140 |
| Újra érdeklődik a katolikus vallás iránt | 143 |
| A római diákok gonoszságai | 144 |
| Milánóba megy, és ott Ambrus püspökkel találkozik | 145 |
| Ambrus beszédeinek hatására lassan föleszmél tévelygéseiből | 146 |
| A félig manicheus, félig katolikus Ágoston | 148 |
| Ünnepi emléklakomák a vértanúk sírjánál | 150 |
| Ambrus püspök temérdek munkája | 151 |
| Szent Ambrus fejtegetése nyomán dereng előtte az egyház tanítása | 153 |
| A szent könyvek tekintélyéről és szükséges voltáról | 155 |
| A törtetők nyomorúságos állapotáról | 157 |
| Alypiust elvonja az esztelen cirkuszi játékoktól | 160 |
| Alypius és a gladiátori játékok | 162 |
| Alypiust tolvajként megfogják | 164 |
| Alypius romlatlansága. Nebridius megérkezése | 166 |
| Aggódva fontolgatja, hogy miképpen rendezze be életét | 168 |
| Alypiussal vitatkozik a nőtlen életről | 171 |
| A házasság útján | 173 |
| Közös életről tűnődik barátaival | 174 |
| Ágyasát elbocsátja, de ismét másikat vesz magához | 175 |
| Állandóan félt a haláltól és az ítélettől | 176 |
| Istenről, mint végtelen téreken elömlő anyagi valóságról elmélkedik | 178 |
| Nebridius bizonyítéka a manicheusok ellen | 180 |
| A bűn oka a szabadakarat | 181 |
| Romolhatatlan az Isten | 183 |
| Újra töpreng, hogy honnét származik a rossz | 184 |
| Elszakad a csillagjósok babonáitól | 186 |
| Gyötrődik a rossz eredetének kérdése miatt | 190 |
| Miképpen könyörült meg rajta az isteni irgalom | 192 |
| A platonikus könyvekben megtalálja az örök Ige istenségét, de nem a megtestesült Ige alázatát | 193 |
| Földerül Ágostonnak az Isten fényessége | 196 |
| A teremtmények miképpen vannak és nincsenek | 198 |
| Jó minden létező | 199 |
| Minden teremtmény magasztalja az Istent | 200 |
| Az épeszű embernek Isten minden alkotása tetszik | 201 |
| Miképpen van igazság és hamisság a teremtményekben | 202 |
| Minden jó, de nem minden alkalmazkodik más egyébhez | 202 |
| Az isteniek megismerésének akadályai | 203 |
| Egyedül Krisztus a mi üdvösségünk útja | 205 |
| Hogyan vélekedett Krisztus megtestesüléséről | 206 |
| A platonikus könyvek olvasása gyarapítja tudását, de kevélyíti őt | 208 |
| A Szentírás igazságait nem találta meg mind a platonikusok könyveiben | 209 |
| Elhatározta, hogy Simplicianust keresi föl élete megjobbítása ügyében | 212 |
| Victorinus rhétor megtérése | 215 |
| Isten és az angyalok öröme a bűnösök megtérésén | 218 |
| Miért örülünk jobban a kiváló emberek megtérésének? | 221 |
| Milyen akadályok gátolták még a megtérésben | 222 |
| Ponticianus elbeszéli Szent Antal életét | 225 |
| Ponticianus szavai megrendítik Ágoston lelkét | 229 |
| Tépelődve a kertbe távozik | 231 |
| Honnét van, hogy a lélek parancsol és ugyanakkor ellenáll magának? | 233 |
| Ismét a manicheusok ellen | 234 |
| A test és a lélek küzdelme Ágostonban | 238 |
| Ágoston a csodálatos hang intésére teljesen megtér | 240 |
| Isten jóságos irgalmát magasztalja | 244 |
| Az őszi szünetig halasztja rhétori tisztétől való megválását | 245 |
| Verecundus átengedi falusi birokát | 247 |
| A cassiciacumi munka. A zsoltárok fejtegetése közben csodálatosan meggyógyul fogfájása | 249 |
| Ambrustól kér tanácsot olvasmányai dolgában | 255 |
| Alypiusszal és Adeodatusszal együtt Milánóban megkeresztelkedik | 256 |
| A milánói egyházi ének. Szent Protasius és Gervasius ereklyéinek megtalálása | 257 |
| Evodius megtérése. Monica jellemzése és halála | 259 |
| Édesanyja szelíd türelme | 262 |
| Az örök boldogságról beszélget édesanyjával | 265 |
| Monica elragadtatása és halála | 267 |
| Hogyan gyászolta édesanyját. Az elhunytakért való áldozatról | 269 |
| Imádkozik elhunyt édesanyjáért | 273 |
| Csupán Istenben van reménységünk és örömünk | 277 |
| Ismeri az Isten titkainkat. Mit jelent tehát az Istennek szóló vallomás? | 278 |
| Milyen célból vallja meg, nem hogy mi volt egykor, hanem hogy mivé lett? | 279 |
| Milyen célja és haszna van ennek a vallomásnak? | 281 |
| Az ember nem ismeri teljesen magát | 283 |
| Mit szeretünk, ha Istent szeretjük? Miképpen ismerjük meg teremtményeiből az Istent? | 284 |
| Érzéki vagy testi erővel Istent nem találjuk | 287 |
| Az emlékezet hatalma | 287 |
| A tudományok emlékezete | 291 |
| A tudomány elemei nem érzékeink útján kerülnek emlékezetünkbe, hanem az emlékezet rejtettebb zugaiból törnek elő | 292 |
| Mit jelent a tanulás? | 293 |
| A matematikai dolgok emlékezete | 294 |
| Az emlékezésre is emlékezünk | 295 |
| Hogyan őrzi meg emlékezetünk a lélek érzelmeit és miképpen emlékezünk örömeinkre szomorúságunkban | 296 |
| Távoli dolgokra is emlékezünk | 298 |
| A feledésnek is van emlékezete | 299 |
| Nagy az emlékezés ereje, de túl kell rajta lépnünk, hogy Istent megragadjuk | 301 |
| Nem találnók az elveszített dolgot, ha nem őrizné emlékezetünk | 302 |
| Mit jelent az emlékezés? | 303 |
| A boldogságot minden ember óhajtja, tehát szükséges, hogy előbb ismerje | 304 |
| Miképpen őrzi emlékezetünk a boldog életet? | 306 |
| Hol van és milyen a boldog élet? | 308 |
| A boldog életről tovább | 308 |
| Örvendezik, mert emlékezetében ott van az Isten | 310 |
| Az emlékezet melyik fokán található az Isten | 311 |
| Hol találjuk meg az Istent | 312 |
| Hogyan ragad meg Isten szépsége minket | 313 |
| A földi élet nyomorúságai | 313 |
| Istenben van minden reményünk | 314 |
| Megvallja a testiséghez való viszonyát | 315 |
| Küzdelem a torkosság ellen | 317 |
| Az illatok csábítása | 321 |
| A hallás élvezetéről | 322 |
| A szemek kívánsága | 324 |
| A kíváncsiság kísértése | 327 |
| A kevélységhez való viszonya | 330 |
| Milyen hatással van rá az emberi dicséret | 333 |
| A hiú dicsőség veszedelme | 336 |
| Az önszeretet ereje és természete | 336 |
| Magában és a midnenségben kutatta az Istent | 337 |
| A hármas kívánság | 339 |
| A gonosz lelkek segítségül hívásáról | 339 |
| Krisztus az igazi közvetítő | 341 |
| Miért vall a minden gondolatunkat ismerő Istennek? | 344 |
| Kegyelmet kér az Írás megértésére | 345 |
| Csak Isten ajándékából érthetjük Mózes írását a menny és a föld teremtéséről | 348 |
| Maga a teremtés hirdeti Teremtőjét | 349 |
| Semmiből teremtette Isten a világot | 349 |
| Miképpen mondotta Isten, hogy legyen világ? | 350 |
| Isten Igéje Istennel együtt örök | 351 |
| Forrás az Isten Igéje, belőle minden igazságra oktatást kapunk | 352 |
| Hogyan szól szívünkhöz az Isten Igéje | 353 |
| Mit cselekedett Isten az ég és a föld teremtése előtt | 354 |
| Isten örökkévalósága nem ismer időt | 355 |
| Mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt | 356 |
| A teremtett idő előtt nem létezett idő | 357 |
| A három különféle idő | 358 |
| Az idő mértékéről | 359 |
| Melyik időt mérhetjük, és melyiket nem | 361 |
| Hol van a múlt és a jövő idő? | 362 |
| Hogyan van jelen a múlt és a jövő idő? | 363 |
| Nem találja módját: hogyan tanít meg Isten a jövőre | 364 |
| Hogyan nevezzük a három különböző időt | 365 |
| Hogyan lehet mérnünk az időt | 366 |
| E talányos kérdés megoldását kéri Istentől | 367 |
| Mi az idő | 368 |
| A test mozgását idővel mérjük | 370 |
| Újra Istent kérdezi | 371 |
| Hogyan mérjük az időt | 372 |
| Hogyan mérjük a lélekben maradó időt? | 373 |
| Lelkünkkel mérjük az időt | 376 |
| Könyörög, hogy az időre szétszórt figyelme immár Istenre irányuljon | 378 |
| Ismét e kérdés föltevői ellen fordul: mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt? | 379 |
| Hogyan ismer az Isten, és hogyan a teremtmény? | 379 |
| Nehéz az igazság kutatása | 381 |
| A kettős ég és föld | 382 |
| Mit jelent a sötétség a mélység színe fölött | 382 |
| A láthatatlan és rendezetlen földről | 383 |
| Miért kapta ezt a nevet az alaktalan anyag? | 384 |
| Egykori manicheus vélekedése és jelen elgondolása az alaktalan ősanyagról | 384 |
| Isten semmiből alkotta az eget, vagyis az angyalokat, és a földet, vagyis az alaktalan ősanyagot | 386 |
| Semmiből lett az alaktalan ősanyag és belőle valók a látható teremtmények | 387 |
| Miért mondja az Írás napok említése nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten az eget és a földet" | 388 |
| Istentől kér oktatást | 389 |
| Mit tanult Istentől | 390 |
| Az idő nélkül való kettős teremtmény | 392 |
| Miért említi az Írás időjelzés nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet" | 393 |
| A Szentírás mélysége | 394 |
| Nem tagadhatják Szent Ágoston eddig állított tételeit ellenfelei | 395 |
| Semmi köze az isteni igazság ellenlábasaihoz | 398 |
| A "menny és a föld" szavakban más is érthető | 400 |
| Milyen tévedés nem árt a Szentírásban | 402 |
| Nyilvánvaló igazságok | 403 |
| A "kezdetben teremté stb." szavak különféleképpen magyarázhatók | 404 |
| "A föld azonban láthatatlan és rendezetlen volt" szavak különféle magyarázata | 405 |
| Nem ellenkezik a Szentírással, hogy alkothatott az Isten valamit, amiről nem beszél Mózes első könyve | 406 |
| A Szentírás magyarázatában való nézeteltérés két fajtájáról | 408 |
| Némely igazságról nem állítható biztosan, hogy ezt vagy amazt gondolta-e közülük Mózes | 409 |
| A más magyarázatokat vakmerően fitymálók ellen | 410 |
| Milyen beszéd illik a Szentíráshoz? | 413 |
| A Szentíráshoz alázatos és egyszerű beszédmód illik | 414 |
| A tudósok különféleképpen magyarázzák az Írást | 415 |
| Hányféleképpen mondhatunk elsőbbnek valamit | 417 |
| A Szentírást különböző módon értelmezők találkoznak a szeretetben és az igazság kutatásában | 419 |
| A Mózes szavaiban megtalálható igazságra gondolt | 420 |
| A Szentírás igazi értelmét a Szentlélek tárja föl nekünk | 421 |
| Istenhez könyörög, mert Isten jósága őt is oltalmazza | 422 |
| Isten jóságából léteznek és tökéletesülnek a teremtett dolgok | 423 |
| Minden az Isten kegyelméből van | 424 |
| Isten a teremtett dolgokra nem szorul | 425 |
| Az Isten Háromsága a Teremtés Könyvének első szavaiban megmutatkozik | 426 |
| Miért mondja az Írás, hogy Isten Lelke lebegett a vizek fölött | 427 |
| A Szentlélek munkáiról | 428 |
| Csupán Isten elégséges az értelmes teremtmény boldogságához | 429 |
| Miért csak a Szentlélek lebegett a vizek fölött | 430 |
| Isten ajándékából van minden | 431 |
| A Szentháromság jelképei az emberben | 432 |
| A világ teremtése az egyház alapítását jelképezi | 433 |
| Az ember megújítása nem tökéletes, amíg itt él a földön | 434 |
| A hit és a remény erősít meg minket | 436 |
| A boltozat és a felső vizek allegorikus magyarázata | 438 |
| Csupán az Isten ismeri magát teljes mivoltában | 440 |
| A Teremtéstörténet további allegorikus fejtegetése | 441 |
| A Teremtéstörténet folytatólagos magyarázata | 442 |
| Folytatás | 445 |
| A csúszómászók és a szárnyasok jelképes magyarázata | 447 |
| A Teremtéstörténet folytatólagos fejtegetése | 449 |
| A Teremtéstörténet következő részének magyarázata | 452 |
| A keresztény ember ítélkezéséről | 454 |
| Miért áldotta meg Isten az embert a halakkal és a madarakkal együtt, és miért nem áldotta meg a többi állatot? | 457 |
| A teremtéstörténet gyümölcseinek magyarázata | 460 |
| Élvezet és haszon származik a felebarátnak juttatott jócselekedetekből | 462 |
| Mit jelentenek a halak és a tengeri szörnyek? | 465 |
| "És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt" | 466 |
| Hogyan kell értenünk: nyolcszor látta az Istent, hogy jók a művei? | 466 |
| Manicheus hóbortok | 467 |
| A jámbor embereknek ugyanaz tetszik, ami az Istennek is tetszik | 468 |
| Isten műveinek összefoglalása | 470 |
| A Teremtés történetének rövid megismétlése | 471 |
| A mindenség teremtésének jelképes magyarázata | 472 |
| Békességet könyörög | 473 |
| Miért nem követi este a hetedik napot? | 474 |
| Mikor pihen majd bennünk az Isten? | 474 |
| A teremtett dolgokat másképpen látja az Isten és másképpen az ember | 475 |
| Utószó - A személyiség születése (Írta Redl Károly) | 476 |