Autentikus jogelmélet

Előszó

A könyv címében az „autentikus" jelző szerepeltetésével azt a törekvésemet szerettem volna jelezni, hogy az elemzéseimbe folyamatosan bevonni igyekeztem a jogtörténeti és jogági elméleti kérdéseket, illetve az ezekre vonatkozó szakirodalmat is. Ezzel a módszerrel szakítani akartam azzal a jogelmélet-felfogással, mely a jogtörténet és a tételes jogtudományok kutatásától elszakadva mintegy a „jog tetején állva" figyeli meg csak a jogot, és így véli elemezhetőnek a jog fogalmát, a jogforrások, a jogdogmatika, jogértelmezés, a jogérvényesség stb. fogalmait. Ez az elvékonyított jogelmélet-felfogás a szovjet korszak évtizedei alatt alakult ki az 1940-es évek végére, és mivel ez már két jogászgeneráció élete alatt irányította a jog tudásának átadását, a nagy jogterületek, a magánjog és a büntetőjog elméletképzését is vészesen lerontotta. A valamikori nagy magánjog-elméleti és büntetőjog-elméleti szintéziseket tartalmazó művek hiánya a mai hazai jogirodalomban az általános jogelmélet félévszázados leromlásából is fakad. Az 1989-es rendszerváltás óta semmilyen jel nem mutat arra, hogy ebből a diszciplináris válságból a kitörést keresné a hazai jogelméleti közösség, és kissé sarkosan fogalmazva, a korábbi korszak szovjet szerzőinek idézése és műveik lefordítása helyére csak az angol-amerikai társaik léptek. Könyvem tematikájával és a mögötte álló kutatásaimmal ezzel igyekeztem szakítani, és az általános jogelmélet hagyományos kérdéseit a jogtörténet, a magánjog és a büntetőjog elméleti vonalaival összefonva tárgyalni. E törekvéseim alátámasztására végignéztem a jogelmélet diszciplína kialakulását és művelésére vonatkozó különböző felfogásokat, és ezt tartalmazza a kötet első fejezete. Ezután a jog és a morál kapcsolatának megértéséhez először magát a morált és az erkölcsöt, illetve ezek modem társadalomban betöltött helyét elemeztem, majd közelebb lépve a jog és morál kapcsolatához néztem meg az itt felbukkanó kérdéseket a német Jürgen Habermas és az angol H. L. A. Hart nézeteinek elemzésével, illetve az utóbbit követő és vele vitatkozó jogi moralisták írásain keresztül. A következő fejezet a modern jog szerkezetének és a jogászság főbb szerepeinek kialakulását követi végig a római jog ezeréves fejlődésében, majd az 1100-as évektől újra induló európai jogfejlődésben. A jogtörténeti diszciplína részletekre figyelése helyett itt egy általános jogszerkezeti fejlődés képe bontakozik ki, és ez mutatja, hogy a jogelmélet és a jogtörténet kutatási tematikáinak összekapcsolása mindkét kutató közösséget gazdagítani tudja, illetve a jog tudásának átadása a joghallgatók felé így teljesebben lehetséges. A következő fejezetben Jhering jogelmélete kerül bemutatásra, aki újításaival mind a magánjogban, mind a büntetőjogban nagy változásokat indított be az 1900-as évek elejétől, és ezzel a elemzéssel is demonstrálni szerettem volna, hogy pl. Jhering autentikus tárgyalása a hagyományos jogelméletünk elvékonyított ismeretanyagával - elkülönülve a büntetőjog és a magánjog kutatásától - nem is lehetséges. Végül a kötet két utolsó fejezete a büntetőjog és a magánjog néhány elméleti kérdését igyekszik körbejárni.
Szeretném végül megköszönni kollégámnak, Tóth J. Zoltánnak, hogy a kézirat leadása előtt az utolsó átnézés és szövegellenőrzés fárasztó munkáját magára vállalta. Vissza

Fülszöveg

A könyv címében szereplő „autentikus" jelző szerepeltetésével a szerző azt a törekvését szerette volna jelezni, hogy az elemzéseibe folyamatosan bevonta a jogtörténeti és jogági elméleti kérdéseket, illetve az ezekre vonatkozó szakirodalmat is. Ezzel a módszerrel szakítani akart azzal a jogelmélet-felfogással, mely a jogtörténet és a tételes jogtudományok kutatásától elszakadva mintegy a „jog tetején állva" figyeli meg csak a jogot, és így véli elemezhetőnek a jog fogalmát, a jogforrások, a jogdogmatika, jogértelmezés, a jogérvényesség stb. fogalmait. Ez az elvékonyított jogelmélet-felfogás a szovjet korszak évtizedei alatt alakult ki az 1940-es évek végére, és mivel ez már két jogászgeneráció élete alatt irányította a jog tudásának átadását, a nagy jogterületek, a magánjog és a büntetőjog elméletképzését is vészesen lerontotta. A szerző megítélése szerint a valamikori nagy magánjog-elméleti és büntetőjog-elméleti szintéziseket tartalmazó művek hiánya a mai hazai jogirodalomban az általános jogelmélet félévszázados leromlásából is fakadt, és e művével az ebből való kilábaláshoz is hozzá kívánt járulni. Vissza