Előszó
Idén 90 éve, 1907-ben Országos Szabadtanítási Kongresszust tartottak Pécsett, a magyar akadémiai, egyetemi és közhatalmi tudományosság prominens képviselőinek, a művelődés és a sport társadalmi...
Tovább
Előszó
Idén 90 éve, 1907-ben Országos Szabadtanítási Kongresszust tartottak Pécsett, a magyar akadémiai, egyetemi és közhatalmi tudományosság prominens képviselőinek, a művelődés és a sport társadalmi egyesületeinek, az egyházak és a közoktatás jeles személyiségeinek kitüntető aktivitásával és részvételével.
A Kongresszus fő kérdése: Mi a magyar értelmiség feladata az indusztriális tömegtársadalomba polgárosodó nemzet felemelkedése, modernizációja, versenyképessége érdekében?
Egyéves előkészítő munkával - a kormányfő, Wekerle Sándor védnökségét is megszervezve - a magyar szellemi élet olyan szereplőinek reprezentációját teremtették meg, mint például az akár rendi, akár politikai, akár szaktudományos pozíciók okán egymástól távol álló, mégis együttműködést és párbeszédet vállaló Beke Manó, Beöthy Zsolt, Cholnoky Jenő, Doktor Sándor, Gerlóczy Zsigmond, Giesswein Sándor, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Lyka Károly, Pikler Gyula, Prohászka Ottokár, Szabó Ervin, Zsolnay Miklós. 1907- ben 140 szervezet (egyesület, minisztérium, minisztériumi osztály, múzeum, iskola), 587 rendes és 138 rendkívüli kongresszusi tag érdeklődése és tagdíja, ill. támogatása finanszírozta a kongresszust.
A Kongresszus 1908-ban - a századelőn - megjelent naplója kordokumentum, szelleme és üzenete most is aktuális. Akkor is, és most is - amikor 1997. november 21-23. között Pécsett, az orvosi egyetemen (POTE, 7624 Pécs, Szigeti út 12.) megrendeztük a második kongresszust, mint „Tanuló Társadalom" Konferenciát - a magyar értelmiség szerepét, pozícióját és orientációját kerestük a globális felemelkedés és a nemzeti fennmaradás viszonyai, dilemmái és kihívásai kapcsán.
Vissza 
