Az aesthetika története

Előszó

A szépről való bölcseleti gondolkozás vázolásához nem elég a főbb elméleteknek technikai körvonalaikban való puszta időrendbeli felsorolása. Viszont az sem vezetne czélhoz, ha pontosan idézgetnénk a legfontosabb értekezésekből, melyek az ókortól kezdve ránk maradtak. A szószerinti kivonatok, még a világ legnagyobb íróiból is, - habár önmagukban véve bámulatosak - épen olyan élettelenek lesznek, mint azok a kötetek, melyekből kiszedték őket. Az összefüggés nélküli bölcseség «arany kincstára» hamar elveszti jellegét s vassá, vagy agyaggá lesz. Hogy bármely tárgyról vallott felfogás történetével életrevaló módon foglalkozhassunk, szükséges annak feltüntetése, hogy a theoriák miként alakultak ki, miként voltak szociális, valamint intellectuális okok okozatai s gyakran egy nemzet életében homályos jelenségek eredményei.
Különösen az aesthetika területén számos csiráját megtaláljuk a később kialakuló elméletnek a világ primitiv művészetében. Semmiféle ornamentum legősibb kísérletét sem tulajdoníthatjuk véletlen szeszélynek vagy a képzelet játékának. Már ez is a szép reális, bár még kezdetleges perceptiójának eredménye; a szépítésben ezután minden siker új belátásra ébresztette a művészt. Sok törekvés és balsiker után megállapodott, hogy elmélkedjék munkája felett, s ebből az elmélkedő folyamatból, - mely visszatér a természet primitiv felfogásához s kritikailag ítéli meg az ékítményt, származtak a szép legősibb elméletei. Vissza