Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke

Előszó

Mily gyakran halljuk, olvassuk és érezzük annak a szemrehányásnak igazságát: nem ismerjük, nem becsüljük eléggé hazánk természeti szépségeit. Bejárjuk, megcsodáljuk a külföldet és közömbösen haladunk el szülőföldünk kincsei mellett. Vajjon nem ezzel a vétkes közömbösséggel magyarázható-e az, hogy kerek 100 esztendővel ezelőtt jelent meg az Aggteleki-barlangnak - ennek a világcsodának, mely még ma is Európa negyedik leghosszabb barlangja - első és utolsó kimerítő leírása, Vass Imre, Gömör-Kishont vármegye néhai földmérőjének tollából! Ma, amikor pedagógusaink a honismertetés léleknevelő, a turisztika testnevelő hatásait lépten-nyomon hangsúlyozzák, hálás feladatra vállalkozott Dudich Endre, a barlang kitűnő ismerője, alapos, a barlang keletkezésére, történetére, egész természetrajzára részletesen kiterjedő leírásával. Hosszú évek mélyreható és szeretetteljes kutatásainak eredményeit találja meg az olvasó ebben a népszerű füzetben, mely tulajdonképen egy a szerzőnek német nyelven megjelent tudományos monografiáját teszi a művelt magyar közönség számára is élvezetes formában hozzáférhetővé. A barlang közvetlen környékének, a Sajó-Bódva közének ismeretlen szépségeit Lendvay Károly tárja fel, vándorlásra csábító leírásaival és eredeti fényképfelvételeivel.
Azzal az óhajjal, hogy a "magyar Hádesz" Dudich Endre műve révén, minél szélesebb körökben váljék ismeretessé, adjuk át olvasóinknak Népszerű Természettudományi Könyvtárának 12. kötetét.
A munka diszítését segítették elő azok a klisék, amelyeket a Speläologisches Institut (Wien), a M. Kir. Térképészeti Intézet, a Magyarországi Kárpát-Egyesület és a Turisták Lapja szerkesztősége engedett át, s ezekért ezúton is hálás köszönetét fejezi ki Társulatunk.

Budapest, 1931 április hó. Dr. Gombocz Endre, első titkár. Vissza