Az Alföld a festészetben

Előszó

Kiállításunk címe egy tájegységnek, a magyar síkvidéknek festészetét jelöli meg tárgyául. Olyan műveket mutat be, amelyeknek témája vagy ihletője az Alföld, amelynek mestere, születését vagy működését illetően alföldi. A magyar irodalomnak és a képzőművészetnek sok és jelentős egyénisége kapcsolódik művészi-emberi élményei révén e tájhoz és népéhez.
Művészetünkben az Alföldi mintegy jelképévé vált annak a látható és láthatatlan magyar világnak, amely sűrítetten fejezi ki nemzeti karakterünk legjellegzetesebb vonásait. A látható világ: a hatalmas lapály, amely hazánk területének tetemes része, és népe, amelynek múltja idegyökerezett. A láthatatlan, de nem kevésbé valóságos erők: e nép történelme, élet-, és gondolkodásmódja, vérmérséklete, jelleme. Ez a sűrített magyar világ szinte százados készenlétben várt azokra, akik a művészet útján nemzeti kúltúránk fontos elemévé avatják. Nem csoda és nem véletlen, hogy e felfedezés ideje egybeesik az 1848. évi magyar szabadságharc korával. Mindaz, ami a magyar síkság látszólag alvó földje alatt szunnyadt, ekkor tört felszínre, megmutatva forradalmi arculatát, - e táj népének történelemszította hagyományát - s a vadul kiáradó Tiszát tette jelképévé Petőfi költészetében.
Petőfi szavainak világos fáklyája a maga nagyszerű egyszerűségében mutatja meg az e táj jegyében született művészet lényegét: valóság és költészet, bölcselkedő szemlélődés és szilaj indulatosság, drámai komorság és lelkesült ujjongás találkozását. Vissza