Az államfejlődés alternatívái az Andok térségében a 19. század elején (dedikált példány)

Előszó

A címben megjelölt vizsgálódást érdemes kérdéssel kezdeni: mi az összefüggés a gazdasági fejlődés sajátosságai és a nemzetté válás menete között? Persze ez, a kérdésben megfogalmazott probléma igen összetett, ezért előadásomban ennek egyetlen aspektusát ragadnám ki, s a következőképpen fogalmaznám meg kérdés formájában: a spanyol gyarmatbirodalom Csendes-óceán menti területein — tehát a perui alkirályságban és az ehhez kapcsolódó sierrai (= hegyvidéki) területeken — miért éppen a ma ismert formában és keretek között alakultak ki az új államok? Egyszerűbben fogalmazva: miért éppen így „tört széf' a gyarmatbirodalom ezen része?
Ugy vélem, ha a nemzet-állam fejlődését kutatjuk, a kérdés felvetése jogos. Jogos azonban más szempontból is.
Ha a függetlenné válás körülményeivel, az új dél-amerikai államok megszületésével foglalkozó történeti irodalmat áttekintjük, láthatjuk, hogy általános az a felfogás, mely a jelen állapotot visszavetítve a múltba, magától értetődő természetességgel úgy tárgyalja e kérdést, mintha a gyarmati periódus utolsó szakaszának fejlődéséből automatikusan csak ez az „eredmény" születhetett volna meg, csak ezek az államok és csak így jöhettek létre.
Előadásunk gondolatmenetének kiindulópontja ezzel szemben éppen az, hogy a spanyol gyarmatbirodalom Csendes-óceán menti körzeteiben a 18—19. század fordulóján az államalakulatok létrejöttének több alternatívája is reális lehetőség volt, és a gazdasági politikai, katonai tényezők bonyolult kölcsönhatásának végső eredményeként születtek meg és konszolidálódtak jórészt ma is ismert kereteik között az új államok.
Ez azt is jelenti - ez közismert hogy a függetlenné válásnak és az állami keretek végleges kialakulásának az időpontja nem esett egybe.
Hogy a „miért éppen így tört szét" kérdésére válaszolni tudjunk, a gyarmatbirodalmon belüli gazdasági-piaci kapcsolatokat kell számba vennünk a 18. század végén, a 19. század elején, s a függetlenség első éveiben. Vissza