Az állatok a történelemben

Előszó

Legjobban úgy lehet bemutatni egy könyvet a közönségnek, ha a tartalmát vázoljuk. Soha még a legérdekfeszítőbb filmben sem volt olyan tarka egymásután, mint amilyennel itt találkozik az olvasó. Miről lesz itt szó? Lóversenyekről, váltólázról, ízletes sertéskarajokról, de szép asszonyok gyöngyláncairól és selyemruháiról is. Vadászatra megyünk, de poloskát is fogunk irtani. Szép prémekben válogatunk és tanulmányozzuk a nagy népvándorlások okait. Repülőgépekkel foglalkozunk és a római birodalom összeomlását fogjuk szemlélni, bélgilisztákról lesz szó és a nagy halászkonszernek nyereségeiről. Mindez állatoktól függ, mindezt állattan nélkül nem lehet megérteni. De mindez bele is tartozik a polgári életbe, mindennapi érdekkörünkbe. Ruha, hús, télikabát, jövedelem, a történelem nagy eseményei, a modern gépek, - ilyen mozaikból alakul az élet. Minderről tanulnunk kell, meg kell értenünk valamit. De hol van az a fonal, mely kivezet az élet titokzatos és ijesztő labirintusából?
Íme, itt van. Mert itt van a könyv, mely megmutatja, hogy fejlődött a mai élet az állatok segélyével, az állatok nélkül és mindinkább ellenük. Lépésről-lépésre haladt az emberiség. Először menekült, bujkált az állat elől, félt tőle, harcolt vele. De lassanként le tudta bírni az állatok sokaságát. Az állatvilág mestere és ura lett az ember, aki ezen az úton megépítette az emberiség történelmét. Az egész civilizáció állatokon épült. Az ellenségből, a fenevadból alázatos szolga lett. Az állat a legszorgalmasabb munkás szerepét vállalta, sőt tőle tanultunk, ő segítette meggyógyítani a betegeket. És most, mikor mindezen túlestünk, most kezdődik a világ egy új korszaka: mesterséges állatokkal vettük körül magunkat. Nem kell már nekünk egyhamar az állatvilág, mert helyébe mindinkább a gép lépett.
Ezt fogjuk olvasni ebben a könyvben. Egészen más szemmel nézi majd az olvasóm a praktikus életet. Nem elméletekkel, hanem tényekkel fogok szolgálni. De új fogalmat fognak nyerni a kultúráról, a történelem belső összefüggéseiről, saját népünk boldog és kálváriás útjáról. Új szemmel nézik majd a jövőt. Többet nem ígérek, - de most kezdem a nagy munkát. Vissza