Az Álmos-monda

Előszó

Részlet a könyvből:
Nagyon kevés az, mi ősmagyar hitregékből fennmaradt korunkig s azt a keveset is, mely kikerülhette a keresztyénség meggyökeresedésével járó új világnézet romboló hatását, minők pl. a Tündér Ilonáról szóló mesék, meg csak ezután kell rendszerezni. Ősvallásunk mythikus elbeszéléseinek e becses maradványai közt nem utolsó helyet foglal el az Álmos-monda, melynek különös értéket kölcsönöz az, hogy benne a mythosz történeti elemekkel vegyült s az ilynemű mondák a mythologust és a történészt egyaránt közelről érdeklik. Az Álmos-mondának egyik részlete az utóbb időkben az ötvösműkiállítás alkalmából többször emlegetett Emese (vagy helyesebben Emes) álma, melyet nem csupán a krónikák száraz lapjai tartottak fenn, hanem ha igazat adhatunk egyik kiváló tudósunknak, azon a múlt században Torontálmegyében Nagy-Szentmiklóson talált s a budapesti országos ötvösműtárlaton kiállított műkincseken is megörökített a kegyelet, melyekben a nem annyira tudományos meggyőződésen, mint inkább hazafias érzelmen alapuló hit a nagy hun király, Attila kincstárának egy töredékét szereti tekinteni. Nem kutatjuk, mennyiben lehet alapja e hitnek s azon felfogásnak, mely a nagy-szentmiklósi arany edényeken ábrázolt s inkább Hébe mythoszára emlékeztető jeleneteket Emese álmának véli: sem a hazafias érzelem hiedelme, sem a szkepticzizmus ellenvetése elég erős alapra nem támaszkodhatik; e helyett felhasználjuk az alkalmat, hogy e szép ősmagyar mondát megismertessük e lapok olvasóival. Vissza