Az általános iskolai kémiatanítás módszertana

Előszó

Ha a termelési eszközök történeti fejlődését vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a civilizáció azzal kezdődik, hogy az ősember kezdi felhasználni a környezetében található anyagokat; elsősorban követ, fát, csontot, állati bőrt. A kőszerszám döntő volt a fa és a csont alakításában. További fejlődés a tűz meghódítása és az ércek redukálása színfémmé, valamint kötőanyagok alkalmazása az építési technikában és így folytathatnánk tovább. Ez a néhány példa is azt igazolja, hogy vegyi műveletek nélkül nincsen civilizáció, nincsen haladás.
Ha pedig korunk technikai fejlődését vizsgáljuk, akkor közvetlenül is tapasztalhatjuk, hogy a kemizálás, a kémiai anyagok és módszerek mind szélesebb körű alkalmazása milyen mélyreható változásokat idéznek elő az ipari és mezőgazdasági termelésben.
Mindezek a tények tükröződnek ama társadalmi igényben, hogy mind nagyobb helyet kapjanak a kémia és a többi természettudományi tárgyak az általánosan művelő iskolákban. A korszerű általános műveltség megkívánja, hogy az iskolákban felnövekvő nemzetékekben tudatossá váljon a természettudományok és az ipar, mezőgazdaság kapcsolata. Erre pedig egyik legalkalmasabb eszköz az iskolai oktató- és nevelőrendszerünkben a kémia tanítása. A célt azonban csak akkor érhetjük el, ha a tanulók szilárd tárgyi ismereteket szereznek a kémiából is. Ehhez nyújtanak segítséget a kémiatanítás módszertani órái, amelyek a kémiatanítás gyakorlati tapasztalataiból leszűrhető elvekre épülnek, mert a módszerek akkor alkalmazhatók, ha megfelelnek rendeltetésüknek és a tanulót képességeihez mérten valóban segítik a kémiai ismeretek eredményes elsajátításában. Vissza