Az anatóliai törökök temetkezési szokásai (dedikált példány)

Előszó

A török halottkultusz irodalmának áttekintése nehéz feladat elé állítja a kutatót, mert időben és térben egymástól független munkáról adhatunk számot. A közös csupán az bennük, hogy a XIX. század közepétől induló etnológiai kutatások vetettek fényt a török népek szokásainak kutatására, egyáltalán a népélet vizsgálatára. Elsősorban azokban az országokban történt ilyen irányú munka, amelyek területén török eredetű etnokulturális csoport élt, vagy ahol a jelentős archeológiai feltárások eredményeinek értékeléséhez néprajzi párhuzamokra volt szükség. Bár a téma nagyszerű lehetőségeket kínált, mégsem adhatunk számot "nagy nemzetközi" irodalomról, aminek számtalan oka lehet, de talán a legnyomósabb érvként azt hozhatjuk fel, hogy a török népek lakta terület az utóbbi évszázadban sem volt a világ legnyugodtabb szeglete. A munka természetéből adódóan az etnolingvisztikai kutatások jóval előrehaladottabbak, mint a szokáskutatás.
Alapvető irodalomnak számít, alighanem az első a temetkezési szokások vizsgálatában Katanov, N. F. a Közép- és Kelet-Ázsia területén élő török törzsek temetkezési szokásairól szóló 1894-ben, Kazanban megjelent munkája. Közel fél évszázad elteltével 1947-ben újabb jelentős irodalom került a tudományos vérkeringésbe, immár török szerző tollából: Abdulkadr Inan az 1935-ben az Altaj és Sajan hegységben, Kiselev, S. V. által irányított 23 kurgan feltárásának leletei alapján írta meg a VII-IX. századi türk temetkezési szokásokat. Ugyancsak a retrospektív kutatás vonalába sorolható Ecsedy Ildikónak a VII. századi türk temetkezési szokásokról írott kitűnő tanulmánya, amelyben a kínai források alapán vizsgálja a halott tori illetve az állatáldozat szokásának eredetét. Más aspektusból, a néphiedelmek oldaláról ad összefoglalót a török népek temetkezési szokásairól a lengyel származású Esward Tryjarski, 1991-ben a Varsóban megjelent munkája. A halál ünnepeit, a halotti rítusok antropológiáját mutatja be Huntington, R. műve. Az említett összefoglaló kötetekben az anatóliai törökség temetkezési szokásairól csupán hellyel-közzel kapunk információkat. Témánk szempontjából azonban az utóbbiak kutatástörténete, alapvető kézikönyvei és regionális monográfiai fontosak, ezért rájuk térek ki részletesebben. Vissza