Az angol irodalom kis tükre

Előszó

Az angol irodalom kezdete visszanyúlik abba az időbe, amikor a mai angolok ősei nem is beszéltek még tulajdonképen angolul, hanem az ó-angol vagy angolszász nyelven, ami valahogy úgy aránylik az angolhoz, mint a latin a franciához. A régi angoloknak már Nagy Alfréd király korában fejlett kultúrájuk és irodalmi életük volt. Egy teljes eposz maradt ránk ó'angol nyelven, a primitív zordonságában nagyszerű Beowulf, továbbá számos lirai költemény, vallásos vers és főkép vallásos tárgyú prózai írásmű. A régi pogányvilág maradványai itt is csak igen kis mértékben őrződtek meg, ép úgy, mint Európa többi népénél; a keresztény évszázadok itt is írtották, vagy legalább is elkeresztényesítették a pogány emlékeket; a Beowulf ránk maradt szövege is már átesett bizonyos keresztény módosításokon. Mégis az angol nép kereszténység előtti arcát meg lehet ismerni az ó'angol költészet segítségével.
Az ó'angol irodalom egészben véve nem olyan, mint amit primitív vagy naiv irodalomnak lehetne nevezni. Szigorú és fejlett szabálytan írja elő a költői kifejezés módjait, és ezek igen távol állnak az egészen egyszerű, egészen természetes nyelvbeli kifejezéstől. Ez a költői szabálytan még az ó'angol prózán is megérezhető. Az ó'angol irodalomnak emlékei azt az érzést keltik fel, mintha egy régóta alakuló irodalmi tradíciónak a végső állomását őriznék meg egyöntetűségükben; sokkal inkább tudatos és sokkal inkább "klasszikus" alkotások, mint az angol középkor költői emlékei. Vissza