Az antropológia keresése

Fülszöveg

Válogatásunk egy kevéssé ismert és eddig föltáratlan iratanyagból, a Felvidéken és a Tiszántúlon is birtokos Dessewffy család XVIII. századi gazdálkodásából ad ízelítőt. E dokumentumok tartalmukat tekintve a következőképpen csoportosíthatók: szerződéslevelek, vármegyei rendeletek, földesúri utasítások, összeírások, uradalmi alkalmazottak elszámolásai, valamint a jobbágyok panaszlevelei.
A közölt anyag különös értékét adja, hogy az 1777-es úrbér rendezés előtti és utáni éveket mutatja be, s képet kapunk a jobbágyszolgáltatásokról éppúgy, mint a jobbágy—földesúr, valamint a tisztviselők viszonyának, életkörülményeinek alakulásáról. A közreadott szövegek ízes magyar nyelvezete pedig nemcsak a szaktudomány, de a magyar történelem iránt érdeklődő minden olvasó számára különleges élményt jelenthet.
Tomisa Ilona (Nikla, 1957) néprajzkutató, 1980-ban végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem-néprajz szakán. 1986-tól a MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Fő... Tovább

Fülszöveg

Válogatásunk egy kevéssé ismert és eddig föltáratlan iratanyagból, a Felvidéken és a Tiszántúlon is birtokos Dessewffy család XVIII. századi gazdálkodásából ad ízelítőt. E dokumentumok tartalmukat tekintve a következőképpen csoportosíthatók: szerződéslevelek, vármegyei rendeletek, földesúri utasítások, összeírások, uradalmi alkalmazottak elszámolásai, valamint a jobbágyok panaszlevelei.
A közölt anyag különös értékét adja, hogy az 1777-es úrbér rendezés előtti és utáni éveket mutatja be, s képet kapunk a jobbágyszolgáltatásokról éppúgy, mint a jobbágy—földesúr, valamint a tisztviselők viszonyának, életkörülményeinek alakulásáról. A közreadott szövegek ízes magyar nyelvezete pedig nemcsak a szaktudomány, de a magyar történelem iránt érdeklődő minden olvasó számára különleges élményt jelenthet.
Tomisa Ilona (Nikla, 1957) néprajzkutató, 1980-ban végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem-néprajz szakán. 1986-tól a MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Fő kutatási területe: a szakrális néprajz tárgyi világa és történeti forrásai, különös tekintettel a 16-18. századi latin nyelvű egyházi forrásokra.
Számos tanulmánya és több önálló kötete jelent meg e témákban: Visitatio Canonica, Az Esztergomi főegyházmegye Barsi főesperességének egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1647-1674, Bp. 1992. Visitatio Canonica, Egyházlátogatási jegyzőkönyvek Batthyány József esztergomi érsek idejéből 1776-1779. Bp. 1997. „ Együtt a processiot járják" Körmeneti zászl Magyarországon. Budapest, 1998. Katolikus egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. Bp. 2002.
*r X -
'ocamen
tatio ÚL


Dr. Kunt Ern^ 1^8-1994) a kultúráiélő egészét vizsgáló modern antropotó^jl egyik első, rB^piatarozó hazai mestere. Hitt a kultúrák szerves továbbélésében és' komplex kutathatóságában; eredeti szakmáját, az etnográfiát nem csupán a paraszti életmód nosztalgikus leírásának tekintette, hanem élő, életképes ^ tudománynak, amely nem áll ellen az új módszereilés eszközök bevezetésének, s amelyet filozofikus valóságértelmező szemlélet pár át. A- jelenkor jellegét vizsgálva egyre nagyobb súlyt helyezett a vizuális kommunikáció és önkifejezés kreatív megfigyelésére. A kutatás, gyűjtés, tanulmányírás, előadás mellett maga is rajzolt, festett, fotografált. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett 1974-ben. 1976-ban tíz hónapig Finnországban vizuális antropológiával és thanatológiával foglalkozott. E két tudományterület lett azután saját kutatásainak fő iránya is. 1979-ben doktorált, 1985-ben-védte meg kandidátusi értekezését. A halál elfogadását, á mulandóság megélését taglaló, nagy etnográfíki és filozófiai tucfásanyagot felölelő, témájukban és megfogalmazásmódjukban egyaránt korukat megelőző'könyvei (A halál tükrében, TemetőM népművészete. Az utolsó átváltozás) rnegérdemelten ,^nagy visszhangot váltottak ki a tudományos körökön messze túl is a nyölcvanas évek elsS felében. A kö;v^ező években Kunt Ernő egyre inkább vizuális anfrogologiai kutatásokkal, ejsőSrban a paraszti fotóhasználat kérdéseivel foglalkozott. E témakörben
a gyűjtőmunkát végzett (hösszabb ideig a^miskolci Hetman Ottó Múzeum munkatársa volt), ftiáöit^kat réiiHezett, előadásokat tartott nemzetközi konferenciákon, s 1988-ban maga is szervezett Miskolcon nemzetközi konferenciát. Kunt Ernő szuggesztív személyiségével, • karakteresen megfogalmazott világlátásával a kulturális antropólógia oktatás egyik kezdeményezője volt Magyarországon, s 1993-ban a Miskolci Egyetemen megalapította a Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszéket, melyet haláláig irányított. Vissza