Az apák felelőssége a nevelésben

Előszó

Az elmúlt évtizedben számos intézményben, iskolában, művelődési otthonban, üzemben rendeztünk ankétokat az apák felelősségéről. Ezeknek az országszerte megtartott rendezvényeknek nem volt sem támadó, sem számonkérő jellegük, mint ahogyan ezt komoly, bensőséges hangulatuk is bizonyította. Az indító szándék elsősorban az volt, hogy a szülői értekezletekről távol maradó, a nevelés aktuális kérdései iránt kevésbé érzékeny apákban is felébressze a nevelői felelősséget és kedvet, s meggyőzze őket gyermekeik nevelése érdekében kifejtett pedagógiai tevékenységük jelentőségéről.
A neveléstudományban a különféle nevelő tényezőkről eddig már sokféle meghatározás született, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. A német neveléstan tudósok egykori "mindenki mindenhol mindenkit nevel" tézise utalt ugyan mindenki felelősségére, ugyanakkor nem határozták meg konkrét személyek egyéni felelősségének fontosságát. Akik ma is úgy gondolkodnak, hogy a nevelők száma végtelen, szinte kiszámíthatatlan, azok többnyire csak átvitt értelemben használják a nevelő fogalmát. Igazi, tehát felelős nevelőn ugyanis csak olyan személyt értünk, aki ezt a tevékenységet tudatosan végzi, tervszerűen intézi, irányítja, s aki természetesen a fentebb említett számtalan nevelésre alkalmas tényezőt igyekszik nevelési céljai érdekében felhasználni, összhangba hozni. Vissza