Az áramló időben

Fülszöveg

Régi megfigyelés, hogy az, amit lelki alkatnak nevezünk, s ami az emberi élet folyamán lényegében változatlannak mondható, mindvégig egyazon életkor sajátosságainak jegyeit mutatja. Van, akit gyerekkorától haláláig az öregember észjárásával ruház föl a természet, van, aki felnőttként is megmarad naiv, merész képzeletű és felelőtlen gyereknek, vannak „örökifjak" és „koravének" — s természetesen vannak az életkorukkal harmonikusan együtt változó, fejlődő és hanyatló egyéniségek, akik gyermekként gyermekek, felnőttként felnőttek, vénemberként pedig vénemberek. Érdekes lenne számba venni egyszer, milyen uralkodó életkori sajátosságok vonulnak végig1 egy-egy író teljes életén. Petőfi bizonyára gyermek, Arany a mindenkori öreg; Kosztolányit gyermekibbnek érezzük, mint a kezdettől felelősen gondolkodó Babitsot; az ifjan öreg, bölcs Füst Milánnal szemben Weöres Sándor az aggastyánkorra kíváncsi, örök kisgyerek, és Nagy László költészete fölött egészen utolsó pályaszakaszáig az ifjúság... Tovább

Fülszöveg

Régi megfigyelés, hogy az, amit lelki alkatnak nevezünk, s ami az emberi élet folyamán lényegében változatlannak mondható, mindvégig egyazon életkor sajátosságainak jegyeit mutatja. Van, akit gyerekkorától haláláig az öregember észjárásával ruház föl a természet, van, aki felnőttként is megmarad naiv, merész képzeletű és felelőtlen gyereknek, vannak „örökifjak" és „koravének" — s természetesen vannak az életkorukkal harmonikusan együtt változó, fejlődő és hanyatló egyéniségek, akik gyermekként gyermekek, felnőttként felnőttek, vénemberként pedig vénemberek. Érdekes lenne számba venni egyszer, milyen uralkodó életkori sajátosságok vonulnak végig1 egy-egy író teljes életén. Petőfi bizonyára gyermek, Arany a mindenkori öreg; Kosztolányit gyermekibbnek érezzük, mint a kezdettől felelősen gondolkodó Babitsot; az ifjan öreg, bölcs Füst Milánnal szemben Weöres Sándor az aggastyánkorra kíváncsi, örök kisgyerek, és Nagy László költészete fölött egészen utolsó pályaszakaszáig az ifjúság férfias napja világol, szemben Pilinszkyvel, a gyermeki riadalom énekesével.
Anélkül, hogy abszolutizálni akarnánk ezt az inkább játékos, mint tudományos alkatvizsgálatot, Kálnoky László a kamaszkor vonásait viseli magán, megszólalásától egészen utolsó verseiig. A hamar megunt közhelyeket, előítéleteket, értelmetlen társadalmi szokásokat felrúgó, mindenben kételkedő, kínos kérdéseket el nem hallgató, csúfondáros kamaszt ismerjük meg legkorábbi műveiben, és a felnőttként Kamaszkor címmel remekművet alkotó lírikus a legutolsó kötetének is ezt az önmagával és másokkal szemben egyaránt kíméletlenül gúnyos címet adja: Hőstettek az ülőkádban.
írt persze Gyermekkor és Férfikor címmel is jelentős verset, és kései munkássága másfél évtizeden keresztül adja jelzéseit, izzó mementóit az öregedés betegséggel súlyosbított kínjairól, melyekről a mindenről számot adó ember megdöbbentő tárgyilagosságával beszél. A világirodalom legismertebb hősei közül mégis a sihederkorú Hamletre hasonlít legjobban az ő mindenkori lírai hőse. ő az, aki fellázad a bűnös környezet ellen, aki a zsarnokságnak mindig, makacsul ellentmond, akit nem kímél a sors, de akiben „van valami veszélyes", ha az ostobaság bölcsességnek álcázza magát, ha szerelmét nem viszonozzák, ha nem mindennapos tulajdonságaiért kiközösítik, ha királyi-művészi-öntudatában megsértik. S ha visszavág — a megsértett világrendért vesz elégtételt, mert jelentős személyiség.
A kamaszkorú ember boldogtalan és borúlátó, mert elveszítette a gyermekkori édent, a védettséget — mégis szertelen vágyakozó, mert most nyílik meg előtte az élet, a felnőttkori teljesülés. Sejti a felnőtt-társadalom torz megalkuvásait, látja mindennek a fonákját, a képmutatás álarcai lehullnak előtte, s nem hiszi el, hogy egyszer ő is megalkudhat a bűnnel, förtelemmel. Ilyen értelemben uralkodnak a „mutáló" kamaszvonások a hatalmas kultúrával, filozófiai tudással és élettapasztalattal fölvértezett Kálnoky Lászlón. Határtalan tisztaságvágya,
bizakodása az emberiség messze jövője iránt, ennek megfelelően váltakozik a kegyetlenül pontos ítéletekkel, amelyekkel saját korát és annak társadalmi állapotát illeti, legyen bár szó a hitleri, a sztálini zsarnokságról, vagy az utóbbit követő, langy pocsolyáról.
Ezt a válogatást kettős szükség hívta életre. Kálnoky László 1980-ban kiadott Összegyűjtött versei és azt követő ^ötetei régen elfogytak, így a költő művei ma már nehezen hozzáférhetőek; ez az életműkivonat hiánypótló szerepet tölthet be a posztumusz versekkel kiegészülő, teljes életműkiadásig. Szükség van rá azért is, mert Heves megye tanácsa ós a költő szülővárosa, Eger, az írószövetség s a MÜM támogatásával, országos versmondó versenyt tervez 1991 Költészet Napjára, s az Orpheusz Kiadó ezzel a kiadványával segíti a résztvevőket a fölkészülésben. Híres Kálnoky-versek is hiányoznak ebből a válogatásból, de közülük a Szanatóriumi elégia és más, ismert darabok, megtalálhatók a Hét évszázad magyar verseiből antológiában és másutt; az összeállítás vezérelve, a jól mondható versek felmutatása mellett, a költő minél jobb megismertetése, 1939-es első kötetétől az 1985-ös halálával egy időben megjelent, legutolsó kötetéig.
Alföldy Jenő Vissza