Az aranyföld hajósai

Előszó

ARANYPARTOK KÖZÖTT.
Amerika felfedezésének igazi érdeme Columbus Kristófé, a szerencsésebb és élelmesebb vetélytárs, Amerigo Vespucci ellenére, aki szinte akaratlanul - mint ahogy az igazi élelmesekkel történni szokott - egy világrész névadó keresztapja lett. Amerigo Vespucci gyakorlati ember volt, Columbust azonban a múló idő mértékével mérve, egy óriási téveszme, ezen a mértéken felülemelkedve, egy halhatatlan gondolat és szenvedély vezette az ismeretlen világ felé. Ő az elhatározó első pillanattól fogva tudta, hogy valami igen nagyra vállalkozott és hogy igen nagy tettet hajtott végre. Nem is sejtette, hogy új világrészt fedezett fel, de talán az egyetlen volt kortársai közül, aki igazán megérezte, hogy vállalkozásával új korszak nyilt meg az emberiség előtt.
Columbus ifjúkoráról jóformán semmi biztos adatunk sincs. A nagy felfedező sohasem szégyelte, hogy családfája nem a föld kiváltságosainak díszes kertjeiben fakadt. Fivéreit dicsősége ragyogó napjaiban magához hivatta, magához emelte és munkatársaivá tette. De a maga bizonytalan és küzdelmes éveiről, nélkülöző gyerekkoráról, alantas sorsú ifjúságáról nem szívesen beszélt; a nyomokat, melyek ezekhez az évekhez vezettek, iparkodott eltüntetni. Tudta, hogy a homály az elhivatottak barátja, akik egyszerre csak itt vannak, mert a világnak éppen szüksége van rájuk. Columbus fiának, Fernando-nak neve alatt 1571-ben megjelent egy Columbus-életrajz. De majdnem biztos, hogy a könyvet nem Fernando írta és ami adat itt Columbus ifjúságáról olvasható, mind képtelenség.
A bizonytalanság már a születési hellyel és idővel kezdődik. Kétségtelen, hogy nemzetisége és anyanyelve olasz volt. De már születése helyének dicsőségéért tizenhat olasz város versenyez, idejét pedig még nehezebb meghatározni. A legvalószínűbb, hogy Genova-ban született 1446-ban. Apja kocsmáros és takács volt, aki jobb évek elszálltával szegényen és nélkülözések közt élt. A három gyerek nem kapott gondos nevelést és magasabb iskolába egyikük sem járt. Kristóf sokat olvasott. Vissza

Fülszöveg

AZ ARANYFÖLD HAJÓSAI

Amerika felfedezése és a virágzó indiánuskultúrák megsemmisítése máig is legizgalmasabb fejezete a fehér ember világhódításának. Hogyan bukkan fel egy ismeretlen világ az aranyföldek után sóvárgó európai emberiség tudatában, hogyan ígéri ez az Újvilág a kincsek soha nem látott csodáit és a tétlen örömök boldog paradicsomát és mi válik az ígéreteikből valóra - erről szól ez a könyv. Az első európai hódítók szemei előtt a mesék megvalósult birodalma tárul fel: az őserdők káprázata, piramisok és úszó kertek, paradicsomi meztelenségű gyanútlan emberek és félelmetes, véres szertartások, bearanyozott testű fejedelmek és koponyavadász kannibálok. Juhász Vilmos remek könyvéből megismerjük ennek a mesés világnak igazi arculatát, a nagy amerikai kultúrnépeknek, aztékoknak, toltékoknak és majáiknak az európai világtól annyira idegen, a legellentétesebb színekből összeszőtt egzotikus kultúráját. Ugy szemléljük ezt a tarka és igézetes világot, ahogy első felfedezői és meghódítói, Columbus, Balboa, Amerigo Vespucci, Cortez látták és úgy követjük a hódítók féktelen életét a boldog paradicsomi világban, ahogy a bennszülötteknek kellett látniok őket, a »fehér isteneket«. Két világ, két egymást végzetesen félreismerő kultúra tragikus összecsapása ad ennek a könyvnek különös feszültséget. Juhász Vilmos könyve ennek az összeütközésnek a regénye, a békés istenekre várakozó bennszülöttek és az őket kiirtó reneszánszkalandorok között; egyúttal első teljes és átfogó ismertetése a számunkra idegenszerű, de rosszban és jóban mégis oly mélységesen emberi ősi amerikai kultúráknak. Vissza