Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei

Fülszöveg

A szerző részletesen elemzi a legkorábbi magyar szövegemlékcsoportot: a Halotti Beszédet és Könyörgést, a Königsbergi Töredéket és Szalagjait, az Ómagyar Mária-Siralmat és a Gyulafehérvári Sorokat. Tárgyalja művelődéstörténeti problematikájukat, keletkezésüknek az eddigi felfogástól eltérő korábbi idejét (XII-XIII. század), keletkezésük körülményeit, rendeltetésüket, műfaji vonatkozásaikat, az eredeti latin szövegekhez való viszonyukat. Helyreigazítja az eddigi szövegközlések filológiai hiányosságait, pótolja a bizonyosan vagy valószínűséggel kiegészíthető szövegrészeket, megadja az egyes szövegegységek fonetikai-fonológiai szempontú olvasatát, a szó szerinti és a mai magyarra áttett értelmezéseit. Megállapításait részletes magyarázatokkal támasztja alá mind a hangállapot, mind a morfematikai alkat, mind a szövegszerkesztés és stiláris vonásai szempontjából. Elemzi a latinból való szövegfordítások, ill. szövegáttételek kérdéseit, a magyar szövegekbe került latinizmusok mellett az eredeti, magyaros vonások sajátosságait, tekintettel a régi magyar ritmikus próza és verselés szabályszerűségeire. A szerző fejtegetéseiből nemcsak az ómagyar nyelv és hátterében a régi magyar szellemi műveltség bontakozik ki, hanem a tárgyalt emlékeket megelőző idők, az ősmagyar kor eddig behatóbban még alig elemzett nyelvállapotára vonatkozóan is számos fontos utalást találunk művében. Vissza