Az artériás hypertonia kezelése

Előszó

Részlet a kötetből:

"A vérnyomásértékek rizikóklasszifikációja felnőttek esetében látszólag eltérő a hypertonia kezelésének két ajánlásában. Míg a 120/80 Hgmm-ig terjedő vérnyomásértékeket mindkét ajánlás „normálisának vagy „optimálisának tekinti, a 120-129 Hgmm közötti systolés és 80-84 Hgmm közötti diastolés vérnyomást az ESH/ESC ajánlás „normális"- nak, a JNC 7 pedig „prehypertoniá"-nak tartja. Ez az eltérés azonban csupán látszólagos, hiszen a JNC 7 ajánlás valamivel leegyszerűsítettebb. A JNC 7 ajánlásban az ESH 2. és 3. stádiumú hypertoniás betegek egy csoportba kerültek.

Mindkét ajánlás egyértelműen leírja, hogy a 130/80 és 139/89 Hgmm közötti vérnyomásérték tartományban a betegek hypertonia kifejlődésére való kockázata kétszerese az alacsonyabb vérnyomásértékekkel élő egyénekének. A 40 és 70 év közöttieknél, akiknek vérnyomása 115/75 és 185/115 Hgmm között van, a systolés érték minden 20 Hgmm-es és a diastolés érték minden 10 Hgmm-es emelkedése megduplázza a jövőbeli szív-érrendszeri események kockázatát. Ezek alapján az ESH/ESC ajánlás szerint az egyéb kockázati tényezővel nem rendelkező személyek esetében az abszolút kockázat megegyezik a normális vagy magas-normális vérnyomású egészséges egyénekével; a kockázat „kismértékben" fokozott 1. stádiumú hypertonia esetén (tízéves kockázat < 15%), „közepes mértékben" fokozott 2. stádiumú hypertoniában (tízéves kockázat 15-20%) és „nagymértékben" fokozott 3. stádiumú hypertonia (tízéves kockázat 20-30%) esetén.

Egynél több kockázati tényező egyidejű jelenléte a szív-érrendszeri összkockázatot „nagyon nagy mértékű"-vé fokozhatja: a tízéves kockázat 30%-nál magasabbá válhat. Vissza