Az árusítás lélektana, technikája és neveléstana I-II.

Előszó

Napjainkban hazánkat is egyre jobban foglalkoztatja a külföldön már tudományosan tanulmányozott kérdés: az árusítás technikája. A szerző, miként tizennégy évvel ezelőtt, most is Párisban találta meg a mintát: a legújabban felállított eladási szakiskolát. Ott kapta meg az elméleti és gyakorlati téren szükséges első irányításokat, amelyek jelen munkájának megírására késztették. Megírta könyvét abban a meggyőződésben, hogy vele a szomorú körülmények által szűkebb körre szorított hazájának hasznos szolgálatot tehet.
Kéri a t. olvasót, hogy e könyvet ne azzal a gondolattal vegye a kezébe, hogy benne befejezett egészet talál, hanem azzal a tudattal, hogy ez csak kiinduló pontul kíván szolgálni egy olyan tárgykörben, amelyre ha gondoltak is, de a fejezetek legtöbbjében foglaltakról még nem írtak. A könyvben kifejeződő gondolatok, eszmék továbbfejlesztésre várnak a hazai földön ahhoz értő lelkes egyénektől.
Széchenyi szavaival nyugtatom meg magamat:«Nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok haszonnal ne nevelhetné tudományát, mint viszont alig van oly tudatlan a földkerekén, kitől egyet s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz s így remélhetem, a közönség engedőleg fogja ezen értekezést fogadni».
A könyv tíz fejezetet foglal magában, felöleli a gyakorlati, elméleti, lélektani és pedagógiai kérdéseket. Az árusítás lélektanában foglalt elvek hivatva vannak az egészséges kereskedői szellemet belenevelni a társadalom azon rétegeibe, amelyek ezzel az irányzattal még nem foglalkoztak, idegenkedtek tőle. «Csak azt művelhetjük tökéletes ügyességgel, amit mesterség s nem időtöltésből űzünk», figyelmeztet bennünket a legnagyobb magyar. Vissza