Az Assisibeli szent

Előszó

Az olvasó általában nem szereti a "gazdátlan" írásokat; a nevén túl is szeret valamit tudni az íróról. Georg Terramareről itt egyelőre csak annyit, hogy egyik legkülönb formaművésze és legcsiszoltabb stilisztája volt a két világháború közötti délnémet katolikus irodalomnak, származása szerint olasz; éppen ezért témáival szívesen nyúl vissza a latin Dél középkor ragyogásába. Aránylag keveset írt. Ezzel a könyvvel éppen leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.
Nálunk még szokatlan formája miatt érdemes magáról erről a műről szólani. Tizenkilenc fejezetében Assisi Szent Ferenc alakját látja végighaladni az olvasó, szülői házából való elindulásától kezdve addig a menetig, amely holttestét fáklyák között kíséri vissza Assisibe. Azt lehetne gondolni róla tehát, hogy regény; de nem bizonyul annak, mert hisz csak egyetlen központi alakja van, maga az Assziszibeli Szegény, - a többi szereplők fejezetről-fejezetre mások. Azt lehetne gondolni róla tehát, hogy talán novellák füzére. Ennél viszont sokkal több, mert az elbeszélések tökéletes egységgé zárulnak össze. Igazi mivoltukat talán csak valami festménysorozattal lehetne összehasonlítani, például olyasfélével, mint amilyen egy Keresztút tizennégy stációját ábrázoló freskósorozat: tizennégy külön kép, de egy mű. Georg Terramare művének eredetisége ott van, hogy az eseményeket, Szent Ferenc életének egy-egy fordulóját annak egy-egy tanujával, szereplőjével mondatja el: Ferenc anyjával, Donna Picával; Guido, assziszibeli püspökkel; Ferencet, mint a hegyekben bolyongó vezeklőt a havas szakadékba taszító rablóval; és így tovább. Sőt még állatokkal és növényekkel is: feje fölött a fenyőbokor csúcsán ülő hollóval, a halálakor kunyhója tetején üldögélő madarakkal, a stigmatizáció éjszakáján halkan suttogó alvernai bokorral. Minden egyes "elbeszélő" páratlanul tömör, fényes és hatalmas stílusban mondja el azt, amit Ferencről tud. Az expresszionizmusnak, ennek a modern stílusformának egyik remek és ragyogó kísérlete ez a katolikus irodalomban; valóban olyan, mint valami csupa túláradó és égő színekből festett, modernül régies freskósorozat valamelyik új templomunk falán. Vissza