Az atomkorszak új világa

Előszó

A technikai tudás ősapjának a görög mitológia Prometheust, a titánt tekinti, aki ellopta az istenektől oly féltékenyen őrzött tüzet, hogy megajándékozza ezzel az életet átformáló nagy technikai vívmánnyal az emberiséget. Kezdjük tehát Prométheusszal, mint a legtöbb olyan tanulmány, amely a technika történeti fejlődésével és az emberi társadalomra gyakorolt hatásával foglalkozik. Prometheus szerepéről több hagyományt örökített meg az antik irodalom. Az egyik mítoszi hagyomány szerint Zeus, a főisten, a világrend és a mérték ura Epimetheus titánra bízta, hogy a föld élőlényeit lássa el létfenntartásukra szolgáló megfelelő eszközökkel. Említsük meg, hogy a titánok éppúgy isteni lények voltak, mint Zeus és az olimposzi istenek, csakhogy nem a mérték és a rend őrei, hanem a szenvedély lényei, akikben féktelen teremtő és romboló indulatok lobogtak és akikben a jó és rossz indulatok nem különültek el egymástól, hanem szétválaszthatatlanul elvegyültek. Amikor Zeus megalapozta az új világrendet, a titánok vele rokon isteni nemzetségét az alvilágba, a Tartaroszba taszította. Megkímélte azonban a titánok ifjabb nemzedékét, köztük Japetos titánt és fiát, Epimetheust és Prometheust, akiket kegyeibe fogadott, hogy a földből feltörő őserejükkel beteljesítsék az ő törvényét. Epimetheus Zeus parancsa szerint a föld minden lényét felruházta valami természetes eszközzel, hogy védve legyenek a természet mostohasága ellen, hogy könnyebben megtalálják élelmüket, védekezhessenek és támadhassanak. Ellátta őket hosszú szőrzettel, patával, karmokkal, agyarral és más egyébbel. Vissza