Az autonóm ismeretelmélet fogalma

Előszó

Ez az értekezés, mint ahogy a címe is mutatja, az autonóm ismeretelmélet fogalmát akarja megvilágítani. Ugyanis minden eddigi ismeretelmélet heteronóm, s amennyiben mi most mégis "autonóm ismeretelméletről" beszélünk, olyan újításba fogunk, amelyet kellőleg meg kell indokolnunk. Ez a tanulmányunk tehát csak azt a célt tűzi ki, hogy legalább vázlatosan felvonultassa azokat az érveket, melyek arra késztettek bennünket, hogy az ismeretelmélet autonóm tudománynak tekintsük.
Az ismeretelmélet fontosságát, minden más vizsgálódást megelőző elsőségét Kant óta már sokan hangsúlyozták. E gondolkodók igen tisztes helyet biztosítottak az ismeretelméletnek a tudományok között, amennyiben philosophia prima-nak tekintették. Valóban rendkívül nagy is az ismeretelmélet jelentősége a filozófia minden ágára nézve: hiszen egy filozófus általában úgy vélekedik nemcsak metafizikai kérdésekről, hanem erkölcsről, művészetről, vallásról stb.-ről is, amilyen az ismeretelméleti alapja. Egy szkeptikus ismeretelmélet vallójának pl. nyilván egész más nézete van a fenti tárgyakról, mint egy pozitívistának vagy egy idealistának. Óriási filozófiai érdek fűződik tehát ehhez az alapvető bölcseleti tudományhoz. E nagy érdek láttán szinte nehezen érthető, hogy amikor nemcsak a logika, de az etika és esztetika autonómiája is tudatossá vált már a filozófiában, akkor miképpen lehetséges, hogy az ismeretelmélet, mint alapvető filozófiai tudomány, még mindezideig megmaradt heterómnak. Vissza