Az ég bútorai

Fülszöveg

Hernádi Gyula novellista pályájának három állomása a Deszkakolostor, a Száraz barokk és a Logikai kapuk volt, e három állomás közé hözel hősz esztendő kísérletezése, sikere és kudarca feszül. Az ég bútorai című kötet, összegyűjtve Hernádi novelláit, módot ad az összegezésre, az írói alkat teljesebb megismerésére, s az olvasó nyomon kísérheti ennek az óri alkatnak egyre plasztikusabb, egyre bátrabb, egyre öntudatosabb kiformálódását a realizmus-szürrealizmus szüntelen feszültségében, meggyőződhet ról, hogy egy író útján nemigen vannak önkényes fordulatok. A hagyományos ábrázolás óvatos megbontása közvetlen előzménye volt új utópiák konstruálásának, de e konstruált világokban a valódi világ törvényei tűnnek elénk.
Hernádi írói fantáziájának a humanista ember erkölcsi érzéke szab irányt; az irtózás az erőszaktól és az ember mindenfajta kiszolgáltatottságától, a természetes igény a magány feloldására, a megértésre, a hasznos, teremtő létezésre.
Különös tükre lehet a gyűjteményes kötet közízlésünk változásának is. A novellák - első megjelenésük idején - kihívóan modernek látszottak, mert a magyar próza hagyományosabb áramlatainak megkerülésével jöttek létre. A fiatalabb írónemzedék egy részének írásaiban azonban már tükröződtek Hernádi útjai is, s Az ég bútorai-n azt is lemérhetjük, milyen erősen - bár észrevétlenül - hatott Hernádi fiatal prózánkra. Vissza