Az egész látóhatár I-II.

Fülszöveg

Monumentumot állítottam az idő kapujába és a jövő felé haladó magyar ki nem kerülheti azt. Évekre van még szükségem, hogy a mű minden részletét kidolgozzam. De nagy alapvonalai megvannak és nem féltem az időtől őket.
Csodálatosak az emberi ostobaság témái, melyeken újból és újból elrágódik azzal a kedves képzelgéssel hogy gondolkozik, szellemi munkát végez és problémákat old meg. Ilyen örökké megújuló témái: ideálizmusra van szükség vagy reálizmusra, az emberek csinálják a korokat vagy a korok az embereket és szörnyen ilyen téma, folyton megújuló és mindig bővebb csorgással: Foglalkozhat-e az író politikával, beleszólhat-e irányítón a közösség életproblémáiba vagy nem?
A múlt századvég szellemi dandyjeinek kedvenc kirakati elhelyezkedése volt a "Megértem" állásfoglalás: Az élet riasztó jelenségeire fel-feltáruló lelki örvényeire, ezerféleképpen bonyolult kérdéseire nemes elfogadással rámondták: "Megértem". És e szó kimondása után azzal a kellemes érzéssel ajándékozták meg a közérzetüket, hogy mindent elintézték. Én sokat és mind többet nem értek meg. Ez az utóbbi téma pld. engem teljesen azonos megokoltású kérdésekre mozdít: - Lehet kálvinista a péklegény? - Járhat moziba a miniszteri tanácsos? - Zongorázhat-e a tankerületi főigazgató? stb., stb.
Azt már annyi sikertelen próba után nem is kísértem megérteni: hogy az én élő valóságomat íróvá integrálni, épp olyan megnyirbálást jelent, mintha ilyen megszólításokkal tisztelnének meg: - Hajtincs úr, Küldök polgártárs, Nyeldeklő kolléga. De felteszem a kérdést: melyek a politikus, az államférfi lelkialkat szükséges alapvonalai? Természetesen: itt a politika szót eredeti és legegyetemesebb értelmében értem: egy történelmi közösség életének állandó szervezése és építése egy önálló Állam kereteiben.
A politikus, az államférfi lelkialkatának alap-meghatározottsága kétségen kívül: az egyetemes látás. A politikus, az államférfi a közösség életének egyetlen tényét, jelenségét, adatát és adottságát sem látja és nézi elhatárolt egyedi különbségben. Hanem: minden tényt, jelenséget stb. benne lát a közösség egyetemes élete minden folyamatának végtelen sokféle összehatásában. A történelmi közösség épp oly élő szervezet, mint az emberi test: melyben minden folyamat hat minden folyamatra s melyben minden folyamatot vagy jelenséget az összes többi folyamat és jelenség összeműködése határozza meg. Csak az ilyen szerves, organikus látás képesít politikussá, államférfivá. Mert csak ezzel a minden összefüggést fogó egyetemes látással tud olyan törvényeket, intézményeket, ideológiát, folyamatokat vinni az Állam, a Nemzet életébe, melyek az egész élő történelmi szervezet működését, fejlődését, termését, külső és belső védelmét biztosítják. Vissza