Az égő Oroszország

Előszó

Uj államok keletkeztek szomszédunkban, népek lettek nagykorúak, világhistóriai fordulatok széttépték ezeréves határainkat, a világháború földrengése feldúlta a kulturemberiség szociális talaját, új ember-típus vonult fel a történelem szinpadára, a mechanizált tömeg-ember kollektiv fellépése szétmálással fenyegeti az egész modern civilizációt.
A birodalmakról, a népekről, a társadalmi rétegekről, az emberek lelkét fütő eszmékről elavultak fogalmaink. A magyar köztudat sok tekintetben helyesen, sok tekintetben viszont nagyon tévesen csak a multra van beállitva. A magyar glóbusz elméletbe gubóztunk be. A magyar közvélemény struccpolitikát folytat és nem akarja észre venni, hogy egy új Európa olvasztókemencéjébe kerültünk. Mit uns geht die Zeit Riesenschritte! Jóllehet a repülőgép és a rádió csodás technikai korában élünk, nem tudunk lépést tartani a nagy eseményekkel. Csak olyan homályos, határozatlan, futólagos képeink vannak a határainkon kivül történtekről és a társadalom belső elváltozásáról, mint mikor egy száguldó express vonat ablakából nézzük az elmaradó tájat s ritkán tudjuk, hogy tulajdonképen hol is járunk.
Ismerjük-e közvetlen szomszéd-államaink belső életét, torzsalkodó ellenségeink hatalmi állapotát? Igyekszünk-e felkutatni ellenségeink ellenségeit és velük az együttműködést keresni? Tisztában vagyunk-e az új Ausztria tökéletesen megváltozott lelkiségével? Tudjuk-e, hogy az a német mentalitás, amely Hindenburgot egy kalap alá hozta a külpolitikában Csicserinnel, mit jelent a magyar jövő szempontjából? Felértékeljük-e kellőképen a fasiszta Olaszország dinamikus erejét? Látjuk-e az angol társadalom válságát, amely e nagyhatalom életereit fürészeli? Érezzük-e, hogy a pyrrhusi győzelmet aratott Franciaország már szintén levegő után kapkod? Gondolunk-e arra, hogy a moszkvai népbiztosok vörös asztalánál az egész emberiség nyugalmáról döntenek? Megfigyeljük-e a modern kultura agóniáját, az erkölcsi krizist?
Észrevesszük-e, hogy üszkös a mi magyar lelkünk is? Vissza