Az égő sas

Fülszöveg

Mihai Beniuc legelső magyar fordítója vagyok - ezt írásban és nyilatkozatban már többször elmondottam, s nem kicsi büszkeséggel. Az Erdélyi Helikon hasábjain már 1938-ban két verség adtam közre, akkor, amikor Beniuc reményteljes fiatal költőként még csak egyetlen kötettel büszkélkedhetett. (E verseket a könyv elején találhatja meg az olvasó.) Azóta számos folyóirat és gyűjtemény számára még igen sok költeményét ültettem át. Most megért az idő arra, hogy ezeket a szétszórtan megjelent tolmácsolásokat összegyűjtsem, újakkal egészítsem ki, s az így kikerekedett Beniuc fordításaimat önálló kötetben nyújtsam át a magyar verskedvelőknek. A korábbi fordítások majdnem ugyanannyival egészültek ki, szebbnél szebb, eddig magyarul még meg nem jelent költeményekkel. Szándékom az volt, hogy Beniuc költői arcképét a magyar olvasók előtt teljesebbé tegyem, s biztosítsam a versek egy-fordító-adta egységes hangvételét. Úgy érzem,ez sikerült; a beniuci líra minden színe, hangja, sajátos vonása föllelhető a kötet anyagában. A kiegészült arckép nem részletezően pontos, de élethű és kifejező. Ez Beniuc - legalábbis számomra ez.
A hatalmas életművek ez a kötet természetesen csupán egyetlen cseppje, e cseppben azonban- mint mondani szokták - benne van a tenger. Szeretném, ha a magyar olvasó amolyan Beniuc-breviáriumként venné kezébe a könyvet, megtalálva benne mindazt, amit korunk e kimagasló román költőjétől föltétlenül ismerni kell. Vissza