Az egyetemes papság lényege és jelentősége

Előszó

Isten előtti örömmel és hálával bocsátja közre a Kálvin János Társaság első országos konferenciájának előadásait, hogy ezután évről-évre odanyújtsa szolgálatának gyümölcseit az árva édesanya táplálására. Anyaszentegyházébresztő, életreformáló, tiszta és komoly református öntudatra nevelő munkájának ezt az első zsengéjét csak beköszöntésnek szánta a Társaság, mégis, mikor feltette kérdésnek az 1937. január 12-13-iki budapesti országos januári konferencia címét: „Miért hívnak téged keresztyénnek?", határokon innen és túlról több mint háromszáz résztvevő sereglett fel meghallgatni és megvallani a feleletet, melyet ebben a könyvben vesz a kegyes olvasó.
Az egyetemes papság eszméje, helyesebben a hívők hármas tisztéről szóló tanítás a legbibliaibb, legreformátusabb és legközéppontibb dogma, amelyre az egész református egyházi élet felépül. Sajnos, egyúttal a legelhanyagoltabb, leghamisabban magyarázott és eredeti értékét leginkább elveszített életkincsünk is! Ezért kellett ezt a kincset elővenni, megtisztogatni és felragyogtatni azokban a népszerű, de alapos tanulmányokban, melyek e kötetben helyet foglalnak.
Két teljes napos konferencia élő tartalmát tükrözik vissza az előadások. A bevezető és bezáró bibliatanulmányok élő és szerves részeit alkották nemcsak a konferenciának, hanem az előadásoknak is s ezért maradt meg az eredeti sorrend. Az első napon a munka dr. Szabolcska László budahegyvidéki lelkipásztor bibliatanulmányával kezdődött, mely után délelőtt két előadás hangzott el. Pap Ferenc budapesti vallástanár „Az egyetemes papság történeti kialakulása", dr. Sebestyén Jenő theológiai igazgató pedig „Az egyetemes papság lényege" címen beszélt. Vissza