Az egyházi irodalom műfajai a 17-18. században

Fülszöveg

A 17-18. századi egyházi irodalom mint a szépirodalom és a didakszis határán álló különféle műfajok gyűjtőmedencéje elválaszthatatlan része az irodalom rendszerének. A tanulmánykötet toposz- és motívumtörténeti kutatások eredményeit tartalmazza, eddig nem elemzett műveket, kiadványtípusokat és műfajokat mutat be. Az érintett műfajok között van a csodaelbeszélés, az imádság, az elmélkedés, a bibliamagyarázat, az egyházi ének, a hitvita, a prédikáció, az eredetlegenda és az iskoladráma. A részletesen elemzett művek szerzői között neves írók - mint Esterházy Pál, II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen - mellett eddig ismeretlen szerzőket is találunk, mint például Gabriel Dietenshamer és Ferdinand Ignatius Grieskircher. A tanulmányok vizsgálják a reformáció és az ellenreformáció irodalmának kapcsolatrendszerét, a szerzetesrendek irodalmának műfaji sajátosságait, a műfajelmélet és a gyakorlat összefüggéseit. Figyelmet fordítanak az egyházi irodalom intézménytörténeti vonatkozásaira, a nemzeti és a latin nyelvű művek viszonyára, a közköltészeti és a szóbeli hagyomány szerepére. Új felismeréseket közölnek a műfajtörténet eszme- és vallásosságtörténeti hátteréről, az egyházi és a világi műfajok egymásba kapcsolódásáról, a műfajok elvilágiasodásáról és a laicizálódó egyházi értelmiség szerepváltásáról. Az egyházi műfajok lehetőséget kínálnak a bibliai hermaneutika egyéni alkalmazásának és a bibliai témák feldolgozásának nyomon követésére, a nemzeti tematika szerepének feltárására és a szövegek ikonográfiai vonatkozásainak bemutatására. Vissza