Az egységes alapú középiskolai kísérlet tapasztalatai

Előszó

A pedagógiai kísérletek egyik legnagyobb problémája, eredményességüket hogyan lehet mérni, milyen viszonylag objektív mutatók alapján lehet bizonyítani, hogy széles körben való elterjesztésük pozitiv változásokat, tendenciákat eredményez a gyakorlati nevelésügyben. Különösen vonatkozik ez minden olyan iskolakísérletre, mely az iskolarendszer egészét érinti, mely a meglévő, többé-kevésbé jól vagy rosszul funkcionáló strukturát akarja átalakítani, korszerűsíteni.
A tanszékünk vezetésével immár ötödik éve folyó, a középiskola jelenlegi rendszerének átalakítását célzó kísérlet, mely a maga volumenében és időtartamában egyedülálló a magyar neveléstörténetben, kezdettől ezzel a gonddal birkózik. Az elméletben mindenki számára pozitiv, a tudományos előrejelzésekkel adekvát iskolastrukturát milyen tartalommal tudjuk megtölteni, s a rendszer és tartalom tud-e úgy funkcionálni, hogy az a jelenben és a jövőben még inkább hatékonyabb nevelési eredményeket hozzon, s az elért eredmények milyen - tudományos követelményeknek megfelelő - egzakt módszerekkel mérhető. A problémát különösen bonyolulttá tette a kísérlet komplex jellege: a hatékonyabb személyiségfejlesztéstől a képességek többoldalú fejlesztésén át a megalapozott pályaválasztásig, a rugalmas, egyik iskolatípusból a másikba való átmenetet biztosító iskolarendszertől a korszerűbb műveltség általánosabbá tételén át a középfokú technikusképzésig /s ezen belül az egész szakképzési rendszer megreformálásáig/ lényegében egész középfokú képzési strukturánk átalakítását tüztük ki célul. Vissza