Az egységes magyar gyorsírás tankönyve II.

Előszó

Az egységes magyar gyorsírás középiskolai tankönyve II. részének megírásánál az a szempont vezetett, hogy a tanulót megtanítsam önállóan rövidíteni. Igen fontosnak tartom ugyanis, hogy a tanulók ne csak a könyvben készen kapott rövidítéseket tanulják meg - ami azonban szintén elengedhetetlen - hanem magukat a rövidítési elveket is jegyezzék meg s olyan szavak megrövidítésénél, amelyekre még nem tanultak rövidítést, ezeket használják is fel. Ha ezt megtanulja a tanuló, akkor lesz igazi kincsévé a gyorsírás. ezért az egy-egy csoportba tartozó rövidítések előtt mindenütt rámutattam arra, hogy milyen jellegű szavaknál használják azt a rövidítési módot, hogy így a tanuló önállóan is rövidíthessen s ne legyen csak azokra a rövidítésekre utalva, amelyek ebben a könyvben előfordulnak.
Egy dologra szeretném még felhívni a figyelmet. A gyorsírás nem egyszerű mechanikus munka, hanem a legerősebb szellemi munkák egyike. Nem lehet csak gépiesen írni és olvasni, hanem mindig figyelni kell az értelemre is. Különösen az olvasásnál fontos ez, mert hiszen egy-egy gyorsírási jelet nem egyszer két-három szó rövidítésére is használunk, vigyáznunk kell tehát, hogy a jel többféle jelentése közül az értelem szerint odaillőt olvassuk. A mondat értelmi összefüggése rendkívül sokat segít az olvasásnál, éppen ezért, ha olvasás közben megakadunk egy rövidítésnél, olvassunk a mondat végéig s a mondat értelme a legtöbb esetben hamarosan rávezet az el nem olvasott rövidítés jelentésére is. Vissza