Az eladó zsebkönyve

Előszó

Amint a népgazdaság valamennyi ágazata, a kereskedelem is nagy utat tett meg az elmúlt évtizedekben. Az áruválaszték bővült, az áruforgalom - az életszínvonal növekedésével - 1967-től 1987-ig négyszeresére nőtt, s elérte az 563 milliárd Ft-ot. Az ország 85 ezer kereskedelmi létesítménye jelentős változáson, módszerbeli és technikai fejlődésen ment át. Jellemző, hogy például a szövetkezeti bolthálózat az elmúlt másfél évtizedben 1 millió m2 alapterülettel bővült. Új ABC-üzletek jöttek létre valamennyi fejlődő településen, áruházak a megyeszékhelyeken, az ipari és mezőgazdasági centrumokban. A mintegy félmillió kereskedelmi dolgozó a kulturált árusítás új követelményeivel azonban nem tarthatott lépést. Főképp Budapesten állandósult a munkaerőhiány, következésképpen az árusítás színvonala csökkent.
A feszültségek következtében - a vevők és eladók közötti viszonyban - sűrűn felüti fejét a mechanikus eladói munkastílus, a helytelen magatartás, a vevők iránti készséges bánásmód és morális kapcsolat hiánya. Ismerve a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeit, szakmai és általános műveltségi fokát, kevésnek bizonyul a szakmunkásképzés feltételeinek megteremtése. Jelentős eredményt hozna a munkahelyen belüli önképzés, az üzletvezetők, munkahelyi vezetők közreműködése abban, hogy a fiatal eladók megismerjék az üzleti magatartás szabályait, a vevőkkel való helyes kapcsolatteremtés formáit, a kiszolgálás és eladás fogásait. Nagy hiba, hogy a legtöbb munkahelyi vezető, tanuló-felelős vagy engedékenységből, vagy elfoglaltsága miatt, vagy egyáltalán nem fordít gondot az eladók munkájára. Vissza