Az elárult forradalom

Fülszöveg

1918. szeptember 28. - A világháborús német szoldateszka szürke eminenciása, Ludendorff tábornok pánikba esik: az összeomlás napokon belül bekövetkezhet, azonnal fegyverszünetet kell kérni. A háború azonban még több mint egy hónapig elhúzódik. Közben a hatalom jelentős belpolitikai változtatásokat kezdeményez, amelyekkel Németország demokratikus átalakulását kívánja demonstrálni a világ előtt. A haditengerészet vezetői egy utolsó, értelmetlen csatába akarják belehajszolni a flottát, mert úgy tartják, erre kötelezi őket az úri becsület. A matrózok fellázadnak, a lázadásból forradalom lesz. Mit tesz ebben a helyzetben Friedrich Ebért, a Szociáldemokrata Párt elnöke? A forradalom élére áll, holott saját szavai szerint gyűlöli a forradalmat, mint a bűnt. Ő lesz a forradalmi kormány, a Népmegbízottak Tanácsának elnöke, és közben a frontról visszatérő hadsereget próbálja bevetni a forradalom ellen. Később az ellenforradalmár szabadcsapatokkal szövetkezve veri le a forradalmat - a szociáldemokrata vezető azt a forradalmat, amelynek résztvevői, Haffner szerint, többségükben szociáldemokrata munkások voltak. Szövetségesei azonban nem méltányolják Ebért érdemeit, őt okolják a háborús vereségért, amivel végül is a halálba hajszolják.
Helytálló-e az az érv, hogy csak az Ebert által választott út térítette el Németországot Oroszország sorsától?
Nem, állítja Haffner, éppen ellenkezőleg, egy győztes forradalom ugyanis megmenthette volna Németországot Hitlertől. A forradalom ötvenedik évfordulójára írt könyv arra inti a németeket, hogy a múlt, amellyel szembe kell nézniük, nem a nácizmussal kezdődik. Vissza