Az elegiáról

Előszó

A költészeti nemek osztályozásánál kétségkivül a lyrai költészet egyes fajai azok, melyek pontos meghatározása, határaik ingadozó volta miatt, a legnehezebb feladat volt és lesz mindig az aesthetikusra nézve. Ennek megfejtése igen egyszerű: az epikai költészet terén oly örökké mértékadó remekműveket birunk, hogy határait kitágítani lehet ugyan, de átlépni nem; hisz már magában elnevezésében: "epikai, elbeszélő költészet", rejlik egyszersmind jellemzése is. Az epikai költeménynek kell valamit elbeszélnie, különben bitorolja nevét; vegyülhet ugyan a lyrika vele, mint az különösen az ujabbkori "költői beszélyekben" (vagy novellák versben), néha nagy mértékben is történik), de ezen körülmény jelleméből ki nem vetkőztetheti.
Van azonban az epikai fajok közt egy, mely a lyrai formát meg a drámai tárgyalást annyira elsajátitotta, hogy az epika határán néha-néha áttörni látszik. Értjük itt a balladát, mely átnyulván egyrészt a lyrikába, másrészt a drámába, annyi önállóságra kapott, hogy legujabb vizsgálója, derék aesthetikusunk Greguss Ágost látszólag némi jogosultsággal külön költészeti nemül kívánja tekinteni: mondván, hogy mivel a ballada "tragédia dalban elbeszélve", benne "a költészet mindhárom ága csodálatosan egyesül: a ballada epikai, mert elbeszél valamit; lyrai, mert dal; drámai, mert cselekvényt ad elő"; sőt utolsó tulajdonsága, t. i. "drámai sajátságai, épen a legjellemzőbbek." Vissza