Az elektroakusztika elméleti alapjai

Előszó

Szűkebb értelemben véve az elektroakusztika tárgya csupán a hangnak villamos jelenséggé és vissza történő átalakítása lenne, rendszerint azonban tágabban vonjuk meg a határait. Az átalakítás tárgyalása ugyanis felvet egy sereg olyan műszaki kérdést, melynek elvileg semmi köze nincs elektromos folyamatokhoz, de gyakorlati szempontok ide kötik őket.
Történelmi fejlődés szempontjából a hangtan egyike a legrégibb megalapozott tudományágaknak. A mechanikus rezgések alaptörvényei már régen ismertek voltak, mikor az elektromágneses rezgések és hullámok tanulmányozása megkezdődött. A középiskolai és egyetemi fizikatanítás alkalmából ma is a mechanikai fogalmak segítségével vezetjük le az elektromos jelenségeket.
A műszaki ember azonban másképpen közeledik ezekhez a kérdésekhez. Számára az elektromágneses jelenségek váltak megszokottá, magától értődőkké. Misem természetesebb tehát, mint az, hogy ezek segítségével tegye magának áttekinthetőbbé a bonyolultabb mechanikai és akusztikai folyamatokat. Ezért alakította ki az analógián alapuló tárgyalási módszert.
Midőn az elektroakusztika elméleti alapjait tárgyaljuk, először megismerkedünk ezzel a módszerrel, majd alkalmazzuk a pontszerű és kiterjedt rendszerek rezgésére. Ezután a hangsugárzás folyamatával foglalkozunk, bővebben kitérve a tölcsérre. Csak ezek után térhetünk át a szűkebb értelemben vett elektroakusztikára: a hang és a villamos rezgések egymásba való átalakulásának alapelveire.
Az egyes átalakító eszközök gyakorlati konstrukcióját és alkalmazását a későbbi előadások fogják tárgyalni. Vissza