Az elemi népoktatás enciklopédiája I-III.

Előszó

I. kötet
Az Elemi Népoktatás Enciklopediájában igyekeztünk összefoglalni mindazt a pedagogiai és iskolaigazgatási ismeretet, melyre egy modern magyar néptanítónak szüksége van.
Hogy egy ilyen enciklopediára Magyarországon még nagyobb szükség van, mint más, kulturális tekintetben a mienknél fejlettebb országokban, ebben a tanügynek minden munkása már régóta tökéletesen egyetért. A magyar pedagogiai irodalom, bár néhány igen jeles munkával dicsekedhetünk, ma még felette szegényes. Pedagogusainknak tudása ennélfogva szükségképpen külföldi, jobbára német forrásból ered; úgyszólván a legelemibb kézikönyvekkel sem rendelkezünk; még a pedagogia magyarországi története sincs megírva, s a pedagogia vezéralakjairól, a klasszikusokról alig van néhány monografiánk. A pedagogia tanulása (az iskolai mértéken túl) rendkívül nehéz még annak is, aki nagy városban, nagy közkönyvtárak közelében lakik, ha idegen nyelvekben nem járatos. Az ország harmincezer tanítója közül azonban legalább 95 % olyan helyeken működik, ahol számbavehető közkönyvtár nincsen; még a nagy városokban is, ha van is könyvtár, a pedagogiai gyűjtemény alig érdemel figyelmet, talán Budapestet és Kolozsvárt kivéve. A tanítónak tehát, bár mindenki megköveteli tőle, hogy haladjon a korral és a pedagogia terén teljesen modern ember legyen, egyáltalán nincs semmi módja az önképzésre. Egyedül a pedagogiai szaklapok útján gyarapíthatja tudását, a dolog természeténél fogva rendszer nélkül. Ha a lexikon a művelt embereknek elvitázhatatlanul közszükséglete, még inkább közszükséglet egy lexikális formában szerkesztett pedagogiai enciklopédia a modern és rendszeres tudásnak forrásaitól elzárt, gyakran az önművelődésnek minden eszközét nélkülöző néptanitók számára.
II. kötet
Az Elemi Népoktatás Enciklopédiájának második kötetét adjuk immár át a nyilvánosságnak és reméljük, hogy a harmadik, befejező kötetet is még ez évben útnak bocsájthatjuk.
E második kötetnek írásában és szerkesztésében természetszerűleg ugyanazok az elvek vezéreltek bennünket, amelyeket az első kötet írásakor és szerkesztésekor szem előtt tartottunk. Ennélfogva a kritikának azon tanácsait, melyek további ismeretkörök feldolgozására vonatkoznak, sajnálatunkra nem fogadhattuk meg; lehetetlenség pld. az ó-kori pedagógusokra kiterjeszkedni a II: kötetben, ha az I. kötetben mellőztük őket. E kérdésben elfoglalt álláspontunkat az I. kötet előszavában kifejtettük és megokoltuk; munkánknak esetleges újabb kiadása alkalmával azonban mégis újabb megfontolás tárgyává fogjuk tenni azt a kérdést, hogy amidőn a jelen viszonyoknak és a közelebbi múltnak tárgyalása oly óriási teret kíván, kiterjeszkedhetünk-e a pedagógia ó- és középkori történetére is? A munkánkkal szemben különben általában igen jóindulatú és végeredményében kivétel nélkül igen elismerő kritikának e munka kisebb hiányaira és hibáira vonatkozó megjegyzéseit a legnagyobb figyelemmel vizsgáltuk meg, ez irányban ami lehetséges volt, mindazt már a második kötet szerkesztésénél megtettük és a kritika megjegyzéseit munkánk esetleges újabb kiadása alkalmával az első kötet reviziójánál is figyelembe fogjuk venni. Nem mulaszthatjuk el, hogy azért a szíves fáradságért, melyet egyes részletkérdéseknek megvilágítása munkánk kritikusaitól megkívánt, őszinte köszönetünket ki ne nyilvánítsuk.
III. kötet
Az Elemi Népoktatás Enciklopediájának immár befejező kötetét bocsátjuk az olvasó kezébe, azzal a jóleső érzéssel, hogy törekvéseink, melyeket e nagy mű megindításakor magunk elé tűztünk, a magyar tanítóság körében teljes megértésre és méltánylásra találtak. Jól esett tapasztalnunk a szinte türelmetlen várakozást, amelyet a tanítóságnak elég széles rétege az első két kötet után munkánk befejezése iránt tanusított.
Abban, hogy a pedagógiai enciklopédiánkban kizárólag a népiskola anyagát dolgoztuk fel, úttörők voltunk nemcsak a hazai, de egyáltalán az egész pedagógiai irodalomban. Sokkal fejlettebb kulturával és sokkal több jeles pedagógiai íróval dicsekvő nemzeteknél sem kisérelte meg ezt a feladatot senki. A pedagógia tudományának és irodalmának csupán a népiskola szükségleteit szem előtt tartó különválasztása és lexikon-formában való feldolgozása tehát már azért is igen nehéz feladat volt reánk nézve, mert erre példákat a külföldi irodalomban sem találtunk. Vissza