Az elemi népoktatás enciklopédiája I. (töredék)

Előszó

I. kötet
Az Elemi Népoktatás Enciklopediájában igyekeztünk összefoglalni mindazt a pedagogiai és iskolaigazgatási ismeretet, melyre egy modern magyar néptanítónak szüksége van.
Hogy egy ilyen enciklopediára Magyarországon még nagyobb szükség van, mint más, kulturális tekintetben a mienknél fejlettebb országokban, ebben a tanügynek minden munkása már régóta tökéletesen egyetért. A magyar pedagogiai irodalom, bár néhány igen jeles munkával dicsekedhetünk, ma még felette szegényes. Pedagogusainknak tudása ennélfogva szükségképpen külföldi, jobbára német forrásból ered; úgyszólván a legelemibb kézikönyvekkel sem rendelkezünk; még a pedagogia magyarországi története sincs megírva, s a pedagogia vezéralakjairól, a klasszikusokról alig van néhány monografiánk. A pedagogia tanulása (az iskolai mértéken túl) rendkívül nehéz még annak is, aki nagy városban, nagy közkönyvtárak közelében lakik, ha idegen nyelvekben nem járatos. Az ország harmincezer tanítója közül azonban legalább 95 % olyan helyeken működik, ahol számbavehető közkönyvtár nincsen; még a nagy városokban is, ha van is könyvtár, a pedagogiai gyűjtemény alig érdemel figyelmet, talán Budapestet és Kolozsvárt kivéve. A tanítónak tehát, bár mindenki megköveteli tőle, hogy haladjon a korral és a pedagogia terén teljesen modern ember legyen, egyáltalán nincs semmi módja az önképzésre. Egyedül a pedagogiai szaklapok útján gyarapíthatja tudását, a dolog természeténél fogva rendszer nélkül. Ha a lexikon a művelt embereknek elvitázhatatlanul közszükséglete, még inkább közszükséglet egy lexikális formában szerkesztett pedagogiai enciklopédia a modern és rendszeres tudásnak forrásaitól elzárt, gyakran az önművelődésnek minden eszközét nélkülöző néptanitók számára. Vissza