Az élet iskolája

Előszó

Minden intézmény annyit ér, amennyi eredményt működésének megindulásától teljes kifejlődéséig létrehozott s amennyit azontúl is létrehozni tud. Bármennyit küszködik és kísérletez is valamely gyakorlati intézmény, s bármennyire mutatja is esetleg időről-időre a befejezetlenség külső képét, - belső értékét e küzdelmek nem érintik károsan. Inkább hasznára vannak, mint kárára. Az intézmény munkájának harmóniája ezekből a küzdelmes kísérletekből születik meg és alakul ki a cél tökéletes elérésének vagy legalább megközelítésének magaslatáig.
Ennek a tapasztalati igazságnak legtisztább példáját tárja elénk a polgáriskolai tanárképzés főiskolája is. Közel 60 éve, hogy ennek az intézménynek fejlődése és munkája - majdnem egyidejűleg a legmagyarabb iskolatípusnak, a polgáriskolának megszületésével ¦-- megindult. Kialakulásának számos fokozatán, sok sorsfordulaton keresztül éppen most 10 éve elérkezett oda, hogy, amely funkcióját régóta sikerrel végezte s ami régóta lényegét alkotta, magas szinvonalu szakfőiskolai munkája külsőleg is elismerést nyert az elfogadott főiskolák közé való besorolásával. Ekkor már országszerte, sőt külföldön is megvolt ez iskola sajátos individualitásának jó hire. Nagy-Magyarországon mindenki jól ismerte a Pedagógiumot, hol szakszerü tanárképző munka folyt, s az intézmény valóban tényező volt közoktatásügyünk szervezetében, sőt külön fejezet iskolaügyünk történetében. Vissza