Előszó
Részlet:
...és mindezek után őszinte szivből kívánom és velem együtt bizonyára az egész tisztelt vendégkoszoru, hogy a fiatal párt, kinek eljegyzését a mai napon ürme-peljük s a kiket nem érdek,...
Tovább
Előszó
Részlet:
...és mindezek után őszinte szivből kívánom és velem együtt bizonyára az egész tisztelt vendégkoszoru, hogy a fiatal párt, kinek eljegyzését a mai napon ürme-peljük s a kiket nem érdek, nem számítás, hanem tiszta szeretet füz egybe, — az Ur Isten tartós boldogságban és megelégedésben éltesse az emberi kor legvégső határáig! . Éljenek!
A poharak összecsendeltük, fölhangzott a hangos, lelkes éljenzés, a czigány tust húzott és mindenki sietett a fiatal párral kezet szorítani és poharat koczintani
Kanizsay Miklós, a gazdag, előkelő kereskedő nagyobbik leányának, Emmának az eljegyzését ünnepelték ma, Szentendrey Zoltánnal, a fiatal szolgabiróval.
Az egész kis város szine-java ott volt.
Kanizsayt nagyon szerették mindenütt s vendégszerető házánál jól lehetett mulatni.
— Nos, Klárika, hát magácska meg sem mozdul? — kérdezte szomszédja a tizennégy éves Klárikát, Emma húgát, ki komoly, majdnem durczás arezczal ült helyén s legkisebb hajlandóságot sem mutatott kocczintani leendő sógorával.
— Nem megyek, — válaszolt Klárika vállát fölhúzva.
Nem tehetett másként.
Tettetni nem tudott és ő ki nem állhatta Szentendreyt. Folyton hadilábon állt vele, Valami ösztönszerű
1*
Vissza 
