Az élet rejtélye a kutatás fényében

Előszó

(Gondolkodásunk meghasonlása)
A kémia sajátos folyamatokkal ismertetett meg bennünket. Különös figyelmet érdemelnek ezek, minthogy nyilvánvalóan az élő testben is jelentős szerepet játszanak és nélkülük az élet el sem képzelhető. Ha ezek a folyamatok egyszer megindultak, maguk teremtik meg fennmaradásuk és kiterjedésük feltételeit. Ezekhez a folyamatokhoz tartoznak a hírhedt "láncreakciók" is, amelyek az atombomba robbanását váltják ki. Az ilyen "önkifejtő folyamat" jó példája a tűz, amely apró lánggal kezdődik, s rohamosan lángoló tűzvésszé szélesül, míg végül - táplálóanyag hiányában - véget ér, vagy ha az ember táplálja, akkor annak tűzhelyén hasznosan tovább él.
A tűz terjedéséhez hasonlíthatjuk az utolsó századok természettudományos kutatásának a fejlődését. Tekintsünk bármit is e fejlődés kiváltó tényezőjének - akár a reneszánsz korának megváltozott szellemét, akár egy zseniális koponyák széles látókörét -, azt ez a folyamat azzal, hogy egyszer megindult, egyre szélesebben és egyre gyorsabban terjeszti tovább, mert minden új eredmény további kutatásra, a kutatási módszerek tökéletesítésére ösztökél, s új kutatási területeket nyit meg előttünk. Manapság azt tapasztaljuk, hogy a tudomány különböző területein a felfedezések rohamosan követik egymást, s néhány évtized alatt több alapvető ismeretre tettünk szert, mint korábban évszázadok vagy évezredek során. Elértük-e a fejlődés csúcspontját? Senki sem tudja: vajon a történés súlya nem növekedik-e tovább, amely már ma is szédítő. Rémülten látjuk, hogy ennek a fejlődésnek is megvannak a maga veszélyei. Nyilvánvaló, hogy bensőnk nem tud még egészen úrrá lenni az "új" ilyen rohama felett. Vissza