Az életművész

Fülszöveg

Egy kötetnyi mondanivaló fekszik előttünk könyvalakban. Alkotója Sarnyai Béla, aki életének immár nyolcadik évtizedében érez késztetést arra, hogy a megélt évtizedek szellemi hozadékát, az abból fakadó felismeréseket, ítéleteket, tapasztalatokat közreadja.
Elsősorban a szűkebb családi körről születik emlékező írás, majd fokozatosan szélesedik a környezet. A munkahelyi kapcsolatok, ismeretségek révén újabb események és személyek kerülnek látókörbe, amelyek és akik egy vajdasági kisváros mindennapjait jellemzik. A szerző nem is mulasztja el ezeknek az eseményeknek a tollhegyre tűzését, miközben megrajzolja a vergődéseikben szánalmas, bár igyekezetükben gyakran rokonszenves alakjait.
A gazdag életpálya rétegeződése nyújtja a lehetőséget a meglátásra és a tapasztalásra az érintett közeggel való találkozás során. A felmorzsolódó élet darabkái rajzolódnak ki az eseményekben. A történetek, vagy csupán epizódok leírása során megjelennek anekdotikus elemek is, de nem ritka a keményebb hangvételű naturalista megrajzolás, megfogalmazás sem. A meglátástól, meg a tapasztalástól a megírásig, a felismeréstől a közreadás szükségességének a beéréséig eltelt évtizedek minden bizonnyal kedveztek az írásoknak a mondanivaló érlelődése, „helyrerakása" vonatkozásában.
A szűkebb családi eseményekből fakadó írás — a Sóti tanya -, bensőséges hangvétellel évszázadnyi messzeségbe vezet. Az életművész, a Disznótoros, valamint A sógor a közelmúlt eseményeit festi meg kissé zord színekkel és keményebb hangvétellel. A további írások már inkább a szerző családi körén kívüli megéléseiből, tapasztalataiból kerültek felszínre.
Némely írás szociografikus elemeket is tartalmaz, mint amilyen A jóslat hatalma című, amely a kubikusok szerveződéséről és belső törvényeiről (a „kollektív nevelési forma") tesz említést, vagy mint a Cséplés is. Az utóbbi az ötvenes-hatvanas évek erőltetett, ún. szocialista tervgazdálkodási rendszerének a karikatúrája is. A szerzőnek magánéletében is, de munkavégzés során is alkalma nyílt megismerni az emberi gyarlóság, gyöngeség számos példáját. Tollrajzot nyújt a pszichopatáról (A bajusz király), a szenvedélybetegekről (A túlélés mesterei), a csalóról (Pincértrükkök), a tehetséges fiatal szakembert megszégyenítő főnökéről (Csőd). A becstelen lump figurát (A díszvacsora), meg a mértéktelen munka rabjait (A menedzser) is bemutatja.
De van ellenpélda is. Nagy rokonszenvvel rajzolta meg Gyura bácsinak, a vadőrnek az alakját, aki becsületből, emberségből mutat példát (A vadőr). Valamennyi írás, akár novellisztikus, akár publicisztikus modorú, jellegzetesen vajdasági kisvárosi, valóságos életformákat, jelenségeket fest meg színes ecsettel.
A szerző tükröt helyezett elénk, pillantsunk bele!
Dr. Pató Imre Vissza