Az ellopott szerelem

Előszó

Részlet a könyvből:

"Hat órakor már minden készen volt a nagy, kerti ünnepélyre. A japán kertész még egyszer megigazgatta a vázákban a frissen vágott virágokat. Két villanyszerelő az utolsó igazításokat végezte a színes lampionok drótjain és bekapcsolták a lámpákat, bár a nap még csak most ment le a fák koronái mögött és az ég alja bíborvöröslött. A színes lámpák, mint a karácsonyfán, a park elrejtett bokrai között világítanak és a kis kerek asztalok ügyesen elhelyezve a fák és díszcserjék ölelő árnyékában. Az óriási festőpaletta-szerű úszómedence körül, magas póznákon hawai fáklyák lobognak, akárcsak a Waikiki tengerpartján.
A két zenekar tagjai is már együtt, szmokingosan helyezkednek, hangszereiket próbálják. Az egyik zenekar a nyitott teraszon, a másik pedig az úszómedence mögötti pálmakertben játszik majd. Felváltva játszanak a vacsora alatt és utána a tánchoz.
Éva asszonynak mindenre van gondja.
Hat órakor jön ki a fürdőből és még egyszer megnézi magát a nagy állótükörben. Most hozatta Párizsból a ruháját, valódi Oleg Cassidi művészi alkotás. Egyéni. Ebből a ruhából csak egy készült és nem kell attól tartania, hogy valamelyik másik asszonyon, ugyanezt látja. Mégis, nem volt megelégedve és gyorsan egy másik változatot rendelt, repülőn küldték és csak ma reggelre érkezett a Dulles repülőtérre. A Concorde hozta, hogy gyorsabban és biztosabban itt legyen. Cassidi, a tervező művész, külön egyórás telefon beszélgetésben ismertette a ruha egyéni kiválóságait. Mégis Csákváryné még most is gondolkozik, hogy melyiket vegye fel ma estére. Két öltöztetőnő is sürgölődik, mint egy menyasszony körül és tűkkel a szájukban, térdelnek, guggolnak és igazgatnak a suhogó, földigérő ruha fodrai körül. Éva végre mégis úgy határoz, hogy az első ruha mellett dönt és az öltöztetőnők is amellett javasolnak." Vissza